NÉGY HÓNAPJA FELKAVARTA A VILÁGSAJTÓT AZ EGYKORI TENISZCSILLAG, BORIS BECKER KIJELENTÉSE. MOST A CIKKEMBEN MEGPRÓBÁLOM AZ ESETET ÉS ANNAK KÖVETKEZMÉNYEIT OBJEKTÍVAN ÖSSZEFOGLALNI.

Történt június 7-én, szerdán, hogy Novak Djokovic a wimbledoni tenisztorna férfi egyéni negyeddöntőjében mérkőzött meg Fucsovics Mártonnal. A mérkőzés Djokovic győzelmével ért véget, aki később az egész tenisztornát is megnyerte.

A BBC szakkomentátora Boris Becker, korábbi német tenisz kiválóság (hatszoros Grand Slam-győztes, párosban olimpiai bajnok) volt. A mérkőzés egyik percében a kamera éppen Fucsovics Márton menyasszonyát, Böszörményi Anettet mutatta – akire Becker a következő megjegyzést tette:

„They do say they have the most beautiful women in Hungary. I wouldn’t know that but she’s certainly very pretty”. Vagyis „Úgy hírlik, a magyar hölgyek a legszebbek. Nos, ezt nem tudom, de ő mindenesetre nagyon csinos”.

Nagy-Britanniában is nyilvánosságot kapott ez a kijelentés, de hazánkban mintha egy bomba robbant volna a sajtóban. A legnagyobb felháborodást Csepelyi Adrienn WMN-re írt cikke okozta, amiben pontokba szedve vezette le, számára miért felháborító ez az eset. Az utóhatás nem maradt el. A cikke alatt megjelent kommentszekcióban egyszerre kapott hideget-meleget, de más újságírók is ízekre szedték és egyenesen „feminácinak” nevezték.

Kezdjük a legelején

Becker hozzászólása valóban nem odaillő, és nincs is semmilyen szakmai mondanivalója. Viszont tegyük fel a kérdést: hány hasonlóan fölösleges információt és hozzászólást hallottunk már sportközvetítések és más műsorok során?

Nyilvánvaló, hogy egy egész mérkőzést végig kommentálni elég komoly feladat egy szakértőnek is. Egy sportkommentátornak az is a feladatai közé tartozik, hogy az üresjáratok alatt is szórakoztasson, és érthető információkat adjon át azok számára, akik nem követik napi szinten az adott sportágat. Emiatt nyilván sok töltelékmondat, oda nem illő kommentár hangozhat el egy mérkőzés/játék során.

Valószínűleg itt is ez történt: Beckernek hirtelen nem akadt semmi érdemi mondanivalója. Így amikor a rendező többször mutatta Böszörményi Anettet, kicsúszott a száján az első mondat, ami az eszébe jutott. Egy ártalmatlan mondat képes egy tornádó erejével végig söpörni a nyilvánosságon. Arról nem is beszélve, hogy ez a mondat máshogy hat magyarul, mint angolul, főleg az eltérő mentalitásunk miatt.

A mérkőzés után a „Women in Sport” civilszervezet vezetője, Stephanie Hilborne azonnal elítélte a német legenda szavait. Ebből indult ki a lavina, amely körbejárta a brit és magyar médiát. A „Women in Sport” egyébként egy évtizedek óta működő szervezet, amely a női sportolók egyenjogúságáért küzd és több komoly eredmény is fűződik a nevükhöz. A tevékenységük tehát fontos, emiatt nem is meglepő, hogy ennyire felkapott lett ez az eset.

 Félreértelmezett szavak

Mindennapjaink során számtalan konfliktus, megbántás és félreértés adódhat abból, hogy egyértelműnek vesszük, vagy szó szerint értelmezzük azt, amit a másik mond. Egy kijelentést másképp tudunk értelmezni más-más szövegkontextusban.

Sokszor történik meg az, hogy egyesek kiragadnak egy rövid szövegrészt, azt kezdik el boncolgatni, vagy belemagyaráznak valami olyat, amire soha nem is gondolt a szerző. Ezek mind félreértésekhez vezethetnek.

Nem mindegy, hogy „A királynét megölni nem kell félnetek, helyes, ha mindenki beleegyezne, én nem ellenzem” vagy „A királynét megölni nem kell, félnetek helyes, ha mindenki beleegyezne, én nem, ellenzem”.

Ráadásul mi, magyarok egy olyan nemzet vagyunk, akik rendszeresen szoktunk dicsekedni azzal, hogy a magyar lányok a legszebbek. Becker minden bizonnyal erre utalt a kijelentésével. Míg ez a legtöbbünknek dicséretnek és teljesen ártalmatlannak hangzott, addig az angoloknál ez közfelháborodást váltott ki.

Miért volt ekkora hatása ennek az esetnek?

Már az kezdetektől egyértelmű volt, hogy Boris Becker nem ártó, hátsó szándékkal tette ezt a kijelentést. Az is nyilvánvaló, hogy nem gondolta volna, mekkora botrány kerekedik egy ilyen megnyilvánulásból. Viszont felmerült bennem a kérdés : Ha ő ezt nem abúzusnak szánta, akkor miért reagáltak az emberek ennyire érzékenyen?

A válasz itt is a múltban rejlik. Még 2013-ban történt, hogy a BBC munkatársa, John Inverdale olyat mondott, amely ténylegesen túllépte a taplóság határát. Miután Marion Bartoli megnyerte a női egyéni tornát, a következő mondat hangzott el a szájából: „Soha nem lesz vonzó és soha nem lesz egy Maria Sharapova.”

Nyilvánvaló, hogy egy ilyen mondat semmilyen kontextusban nem hangozhat el. Sajnos akkoriban nem lett az esetnek komolyabb következménye. Azóta sokat változott a világ, és az emberek jóval érzékenyebbek az ilyen mondatokra, mint amennyire nyolc éve voltak.

A sors fintorra, hogy Becker a mérkőzést pont Inverdale-val együtt közvetítette. Az, hogy ez mennyiben befolyásolta a történteket, nem lehet tudni.

Mi lett az eset következménye?

A BBC teljes szakmai stábja kiállt német kollegájuk mellett. Így a különböző online felületeken követelt szakmai elbocsátás elmarad.

Az eset több fontos dologra is rávilágított: Egyrészt az embereknek oda kell figyelniük minden olyan mondatára, amely a nyilvánosságban jelenik meg, mert könnyen céltáblává válhatnak.

Másrészt szintén bebizonyosodott, hogy itthon az újságírásban a személyeskedés és a normális kritikai érzék hiánya még mindig komoly probléma, amelyek megoldásra várnak.

Végül az eset kapcsán maga az érintett, azaz Böszörményi Anett is megszólalt egy Instagram-sztoriban, és magát Beckert is megjelölve reagált az esetre. Mint írta, nőként úgy érzi, hogy ez egy dicséret egy férfitől, szerinte csak az lát ebbe szexizmust, akinek soha nem mondanak ilyet. Hozzátette azt is, hogy nem szeretné, ha az ő nevében ítélnének el bárkit.

Úgy gondolom, a kiállás öngólt jelent minden olyan sajtóorgánumnak és nőjogi szervezetnek, akik felszólaltak Becker ellen. A legnagyobb gond ezzel nem az, hogy Beckert az egyik mondatáért számon kérik. Az igazi probléma az, hogy ezzel minden későbbi, valóban diszkriminatív megjegyzés elleni fellépést hiteltelené tesznek.

A cikk eredeti megjelenésének időpontja: 2021. október 6.

GYAKRAN HALLJUK, HA TÉVÉNÉZÉSI SZOKÁSOKRÓL KÉRDEZZÜK ISMERŐSEINKET, BARÁTAINKAT, HOGY „AZÉRT NEM NÉZEK TÉVÉT, MERT CSAK SZENNY ÉS ÉRTÉKTELEN MŰSOROK VANNAK BENNE". BIZTOS, HOGY EZ ÍGY VAN? SZERINTEM NEM!

Valóban sok rossz, káros vagy éppen semmitmondó műsor található meg most is különböző csatornákon, s ezt kár is lenne tagadni. Mégis úgy gondolom, hogy emiatt még nem szabadna elkárhoztatni a tévézést, mint műfajt. 

Párhuzamot vonva, azért senki nem ítéli el a könyveket, mert valaki megírta a Szürke Ötven Árnyalatát, vagy a filmezést, mert valaki le is forgatta. Pedig ugyanúgy elmondhatók a negatívumok a Szürke Ötvenről, mint a színvonaltalan tévé műsorokról. 

A tévézés sok értéket közvetített már mindennapjaink során. Ebből tájékozódott, művelődött és szórakozott évtizedeken keresztül több millió ember. A televízió életünk szerves része, ami sokak számára jelenti a nagyvilággal is a kapcsolatot. A televíziózás lehet családi, társasági esemény, egy magányos időtöltés, vagy csak unaloműzés is. Emlékszem, gyermekkoromban családi program volt, hogy hétköznap esténként a „Legyen Ön is Milliomos” vetélkedőt közösen néztük.

 Azt hiszem, elég érvet sorakoztattam fel amellett, hogy a negatív példák ellenére felelőtlenség lenne azt állítani, hogy nincsenek olyan műsorok, amelyek ne lennének valóban szórakoztatóak, tartalmasak és közvetítenének értékeket. Most az ilyen típusú tévés programokat gyűjtöttem össze egy csokorba, afféle ajánlás gyanánt.

Sajnos hazákban a pénzügyi alapismeretek elég hiányosak, igy egy ilyen jellegű műsor igazán hiánypótló, de a „Cápák között” több mint egy gazdasági reality. Megismerhettünk szomorú vagy éppen vicces történeteket, agyament ötleteket és embereket továbbá olyan hazai vállalkozókat, akik valóban értéket teremtenek

A műsor főszereplői, a „cápák” meglepően szórakoztatóak a műsor komolysága ellenére. Pedig mind más habitusú és jellemű (üzlet) emberek, mégis nagyon jól kiegészítik egymást.

A műsor lényegében egy afféle riportmagazin, amely az adott előadóművészről, és egy magyar régióról szól. Ez egyrészt egybevág a csatorna profiljával, másrészt egy teljesen új szemszögből mutatja meg hazánk érdekes és értékes helyeit. Tilla jól végzi riporteri teendőit, a zenészválasztások is jók és változatosak, a dalok pedig fülbemászóak.

 Az első évadban minden egyes epizód szereplőjével más-más helyszíneken készítettek interjúkat, amelyek valamilyen módon kötődtek hozzájuk. A második évadra már egy központi helyszínen készítették el az interjúkat. Ez kissé egyhangúvá teszi a műsort, ugyanakkor segíti a készítőket, hogy több epizódot tudjanak leforgatni.

A formátum nem ismeretlen, hiszen külföldön már bevett szokás volt, hogy egy autóban készítenek egy interjút. Ám ezek többségére inkább volt jellemző a marháskodás és infantilizmus, mintsem a komoly beszélgetések.

Ezen változtatott D. Tóth Kriszta, aki egy tényleges hétköznapi szituációba teszi be az alanyait és kérdezi őket. Az interjúknál mindig fontos, hogy a kérdező stílusa ne legyen túl kimért, de túl bulváros sem. Vagyis, hogy megtalálja ennek az arany középutat. DTK és a stábja pedig nagyon jól megtalálta, igy minden újabb beszélgetés/utazás egy újabb élmény.

Az eredetileg YouTube-on indult sorozat epizódjait ma már a Spektrum Home csatornáján is megnézheti a néző.

Hajós András saját ötletét eredetileg a TV2 sugározta 2016 végén, ám a rossz sugárzási időpont megakadályozta, hogy igazán nagy nézőközönséghez eljusson. Igaz, akik nézték, azok nagyon szerették és több tévés díjat is nyert, a csatorna mégsem folytatta tovább és leállt a gyártásával. Hajós ezek után sem hagyta abba a projektjét és 2019-ben a YouTube-on kezdte el gyártani a következő részeket a saját stábjával.

A Dalfutár lényege, hogy Hajós András keres négy zenészt, s kiadja nekik a feladatot, hogy írjanak közösen egy dalt. Azonban ők a folyamat végéig nem tudnak egymásról, igy külön kell nekik megalkotniuk az adott dalt (dalszerző, szövegíró, producer és énekes). De igazából sokszor nem is az elkészült dalon van a hangsúly, hanem hogy ezek a többnyire eltérő hátterű és más zenei stílusokból jövő emberek mennyire tudnak együtt dolgozni.

Mára a Dalfutár nagyon magas nézettséget hoz, még úgy is, hogy az évadok között nagy szüneteket hagynak a készítők. Az utóbbi időben megpróbálkoztak azzal, hogy vágatlan interjúkat töltenek fel havonta.

A cikk eredeti megjelenésének időpontja: 2021. július 27.