Bármerre utazol a világban, a legjobb, amit ajándékba vihetsz, nem más, mint egy palack szabolcsi körtepálinka vagy egy üvegecske Erős Pista.
Bár tudom, hogy a gazdaságpolitika területén az érdeklődés középpontjában nem épp a jelen cikkben nevezett hungarikumok állnak, nem becsülném le jelentőségüket. Ugyanis
a hungarikumok azáltal, hogy nagy mértékben élénkítik, színesítik hazánk kultúráját, egyfelől rengeteg turistát vonzanak, másfelől pedig jelentős mennyiségű exportterméket biztosítanak.
Előbbi értelemszerűen a turizmus, utóbbi az export révén előnyös az ország gazdasága számára. Az imént említett Erős Pistát például az Amerikai Egyesült Államokba is exportáljuk, de példaként lehetne említeni a jó magyar borokat is, amely termékeknek az Unión belül kimagasló felvásárlópiacát adja Németország. (A turizmus kapcsán mindenkinek ajánlom elolvasásra Nagy Anna kiváló cikkét, amely szintén a Mozaik Kör gazdaságpolitikával foglalkozó tematikus hónapjának jegyében született.)
Akad végül még egy ok, ami miatt nem szabad lebecsülni a hungarikumokat a gazdaságpolitika tárgykörében sem. Ez az ok
hungarikumok nemzetegyesítő szerepében ölt testet,
amire égető szükség van akkor, amikor az általános tapasztalat sajnos az, hogy az emberek egymás torkának esnek gyakorlatilag mindenféle, így gazdaságpolitikai kérdésekben is. De akárki, akárhogyan is ítéli meg hazánk gazdaságpolitikáját, annak sikerét, avagy sikertelenségét, aligha adhat okot vitára, hogy ha káposzta, akkor Vecsés. Ha halászléről van szó, akkor Szeged vagy Baja, ha pedig kolbász, akkor Gyula vagy Békéscsaba jutnak elsőnek eszünkbe.
A sort hosszan lehetne folytatni és az alábbiakban erre – ha nem is túlságosan hosszan – sor is kerül, viszont előtte mindenképpen érdemes szót ejteni a hungarikum fogalmáról, illetve a hungarikumok kategorizálásáról.
A magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvény szerint a hungarikum egy gyűjtőfogalom, amely egységes osztályozási, besorolási és nyilvántartási rendszerben olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó értéket jelöl, amely a magyarságra jellemző tulajdonságával, egyediségével, különlegességével és minőségével a magyarság csúcsteljesítménye.
A 82 hungarikumot 8 kategóriába osztották be, amelyek alfabetikus sorrendben a következők: agrár- és élelmiszergazdaság, egészség és életmód, épített környezet, ipari és műszaki megoldások, kulturális örökség, sport, természeti környezet, turizmus és vendéglátás.
A gazdaságpolitika szempontjából – nem kizárólag, de elsősorban – az agrár- és élelmiszergazdaság, valamint a turizmus és vendéglátás relevánsak. Ezen kategóriákba többek között a kürtőskalács, a magyar akác, az egri bikavér, a makói hagyma, a törkölypálinka, illetve a dobostorta, a magyar gulyásleves és a karcagi birkapörkölt tartoznak.
Végül két olyan hungarikumot szeretnék még röviden megemlíteni, amelyek számomra különösen kedvesek. Az egyik a magyar akác, aminek hungarikum mivoltát talán kevesebben ismerik, nekem azonban lehetőségem volt már általános iskolás koromban bővebb ismereteket szerezni róla. Köszönhető ez annak, hogy az általános iskola, ahova jártam, Tessedik Sámuel nevét viselte és viseli azóta is, aki a futóhomok megkötése érdekében komoly erőfeszítéseket tett az akác meghonosításáért az Alföldön a 18., illetve a 19. század fordulóján. A másik a magyar gulyásleves, amit azért is szeretek annyira, mert akárhol és akárhányszor ettem, mindig közös étkezés keretében került erre sor.
„A tükörben hátra Burgenland hegységét látva // Szembe' sok sehol sem olvasott helységnévtábla”
A cikk eredeti megjelenésének dátuma: 2022. január 10.
Kép: http://www.hungarikum.hu
