A YouTube algoritmusa kiszámíthatatlan. A napokban az oldal feldobott egy két évvel ezelőtt készült videót „A komolyzenei kontárok?!” címmel. Tudtam, hogy 2020 őszén láttam ezt a videót, s a fő üzenetére is emlékeztem, viszont a kíváncsiság arra vezetett, hogy megnézzem ismételten.

A 23 perces videót Szüts Apor zongoraművész, zeneszerző, karmester követte el, akit a nagyközönség a Virtuózok komolyzenei tehetségkutató kapcsán ismerhetett meg.

Mielőtt tovább mennék, fontosnak érzem tisztázni: nem vagyok egy komolyzene-fogyasztó. Zenetörténetből megtanultam a legnagyobb zeneszerzők neveit és alkotásait, de magamtól ritkán teszek be egy-egy klasszikus művet, klasszikus zenei koncerten meg már évek óta nem voltam.

Ha már koncert: sokunk fejében (köztük nekem is), amikor klasszikus zenéről beszélünk, akkor van előttünk egy kép: jól öltözött emberek bársonyszékben ülve hallgatnak zenét. Viszont a felszínes külsőség mögött valóban olyan közönség ül, akik értik is mi zajlik a koncertteremben?

Sosem tudtam azt megérteni, hogy mitől örvend olyan nagy népszerűségnek a 2Cellos formáció, Havasi Balázs vagy Lindsey Stirling. Avatatlan fülemnek nem volt egyértelmű, hogy mitől komolyzene az, amikor a vonós hangszer alá elektromos basszust tesznek. Mindezt megspékelve mindenféle látványos színpadi elemmel a modernizáció látszatát adva. A választ ebben a videóban megkaptam: semennyire!

Sőt, Apor egyenesen kontároknak nevezi őket. Ennél a pontnál jogosan merül fel a kérdés: baj az ő jelenlétük? Az ő elmondása szerint alapvetően nem lenne, ha nem úgy adnák el az előadásaikat, mint klasszikus zene. Ha nem használnák ezt a kifejezést a zenei repertoárjuk eladására, akkor nem lenne semmi gond. Viszont így teljesen átverik az avatatlan nézőközönséget, s jogtalanul kapnak elismeréseket.

A félreértések elkerülése véget: a klasszikus zene igenis jól importálható a könnyűzenébe is. Lásd példának a Queen – Bohemian Rhapsody című slágerét, amelynek népszerűsége évtizedek óta töretlen. A közelmúltból pedig a Clean Bandit zenekart lehetne említeni, akiknek zenéje bár megosztó, de ők legalább sosem próbálták eladni magukat komolyzenészként. Hiszen, amit csinálnak az popzene, klasszikus hangszerek kíséretében.

Mindazonáltal nem szeretném elvenni Szüts Apor kenyerét, hogy teljesen végig megyek a videója és a gondolatai tartalmán. Ennek a cikknek a célja, hogy felhívja a figyelmet egy olyan jelenségre, amelyről nem szoktunk beszélni/hallani. Tudom, hogy vannak a társadalmunkban aktuálisabb és szélesebb réteget érintő problémák. Viszont a kultúra az igenis közügy.

Amennyiben felkeltette érdeklődésedet a téma, akkor javaslom megtekintésre az alábbi cikkben tárgyalt videót:

Kép: pixabay.com