Öntsünk tiszta vizet a pohárba!
Ha megkérdeznénk az embereket, hogy mit gondolnak a környezetvédelemről, legtöbben a fogmosáskor feleslegesen kifolyatott vízről, bolygónk utolsó órájának utolsó percéről, illetve arról beszélnének, hogy a környezetvédelem mennyire-mennyire fontos. Nem rossz válaszok ezek, viszont minden bizonnyal nem elegendőek ahhoz, hogy a környezetvédelem lényegi vonatkozásaihoz elvezessenek, hiszen nem inspirálnak új vitákat, nem vetnek fel további kérdéseket.
Jelen cikkben ezeket a válaszokat ismertetem, ám mielőtt erre rátérnék, a félreértések elkerülése végett aláhúzom: egyet tudok érteni (kiegészítésekkel) egyik-másik válasszal, de ha engem kérdeznének arról, hogy mit gondolok a környezetvédelemről, mást és többet mondanék.
1. „Ne folyasd a vizet fogmosáskor fölöslegesen!”
„Gyűjtsd szelektíven a hulladékot!”, „Vásárolj újrahasznosítható termékeket!”, „Ne nyomtass annyi papírt!”, és persze „Ne folyasd a vizet fogmosáskor fölöslegesen!” – visszhangzanak a fejünkben kisiskolás korunk óta. Azt nem állítom, hogy az iménti felszólítások betartásával ne tehetnénk a környezetünkért, de a helyzet az, hogy amíg én nem folyatom a vizet fogmosáskor,
addig például a Niger folyónál szivárgó olaj háromnegyed magyarországnyi területen mérgezi a környezetet.
Fel lehetne hozni, hogy „de hát a fogmosáshoz használt víz mennyisége leginkább tőlem függ, míg az olajipari tevékenységre vajmi kevés a ráhatásom”, amely felvetéshez két gondolatot fűznék. Egyrészt, ha már egyéni felelősség telepítéséről van szó a fogmosás kapcsán, akkor legyen erről szó a multinacionális vállalatok orbitális, szinte fékezhetetlen környezetszennyező tevékenysége kapcsán is. Másrészt a ráhatás, így az egyén felelőssége is ugyanakkora mindkét esetben: ha mind odafigyelnénk arra, hogy ne pazaroljuk a vizet, illetve, ha mind felemelnénk a hangunkat a multik környezetszennyezése kapcsán, akkor előbbi esetben a Föld vízkészletének kapacitása bővülne, utóbbi esetben pedig igenis, rá lehetne kényszeríteni az óriáscégeket a környezettudatos működésre. (Utóbbira jó példa a Shell esete.)
A föntebb idézett felszólítások közhelyek, éppen ezért igazak is. Emiatt természetesen nem gond, ha említik ezeket, de érdemes kiegészíteni a sort. Már csak azért is, mert ha a világ mindössze tíz legnagyobb cégét környezettudatos működésre kényszerítenénk rá, jó ideig nem kéne aggódnunk egy nyitva felejtett fürdőszobai csap miatt. “Think Big!”, vagyis „Gondolkozz Nagyban!”.
2. „Bolygónk az utolsó óráját éli!”
„Bolygónk utolsó órájának utolsó percében él!” – már lassan egy évtizede... Szinte minden hétre jut egy olyan hír, miszerint „Itt a világvége, az ember kinyírta a Földet”, ami hétről-hétre egyre csak hiteltelenebbé válik, mert
minden ilyen újabb hír cáfolata az előzőnek: még sincs itt a világvége, mégsem nyírta ki a Földet az ember.
Annak, hogy nagyon sok ember számára hiteltelen a világvége eljöttét vizionáló híráradat, két fő okozója van. Az egyik a média, a másik maguk az egyes környezetvédők. A média azért, mert az apokaliptikus hírek iránt kiugró a kereslet, ami nagy hasznot hajt. Ami pedig a környezetvédőket illeti, további két csoportot lehet megkülönböztetni. A környezetvédők egy, inkább a médiában otthonosan mozgó része azért okozója a hiteltelenségnek, mert tudják, hogy a hangzatos állításaikat állandó médiafigyelem övezi, ami konstans ismertséget és ezáltal, végső soron, megint csak hasznot hajt számukra. Egy másik, szakmaibb része a környezetvédőknek pedig egyszerűen (haszonszerzési szándék nélkül) azért, mert csak ekképpen képesek magukra irányítani ideig-óráig a figyelmet.
Nem lehet ugyanakkor szó nélkül elmenni azon lobbanékony, sokszor hisztérikus hangulat mellett sem, amely a környezetvédelmi témákban megnyilvánulók körében tapasztalható és amely egyébként szintén hozzájárul a hiteltelenséghez. A klímakatasztrófa-hívők, illetve az ezt teljes mértékben tagadók csatájáról van szó, ahol szerintem egyik félnek sincs igaza: az igazság félúton keresendő.
3. „A környezetvédelem az életem!”
Ha környezetvédelem a téma, mindenki nagyon könnyen tetszeleghet a „Föld megmentője” szerepben, hiszen ebben a témában tényleg nem nehéz kitalálni, mit kell mondani ahhoz, hogy szimpatikusnak tűnjön az ember. A „Zöld politikára van szükség!”, illetve a „Jövő vagy zöld, vagy semmilyen!” felkiáltások is világosan rámutatnak erre, vagyis rámutatnak a zöldre festés jelenségére. Legyen szó egy politikai pártról vagy akár egy multinacionális cégről, a lényeg ugyanaz: valódi, ténylegesen a problémák lényegére fókuszáló, azokat megoldani szolgáló intézkedések bevezetése helyett
pusztán látszatmegoldások eszközölését, különböző PR-kampányok folytatását fedi a zöldre festés fogalma.
Egy politikai párt esetében ez megnyilvánulhat abban, hogy a kampány során megígérik az embereknek, hogy egy esetleges választási siker esetén zöld politikát folytatnak majd, aminek első lépéseként kihirdetik a klímavészhelyzetet, amire – a választási siker után – sor is kerül. Ám végül az ehhez kapcsolódó, további releváns cselekvés elmarad. Egy multi esetén pedig a zöldre festés azáltal jelentkezhet, hogy megbíznak egy reklámcéget azzal, hogy alakítson ki egy zöld arculatot, amely azt a (hamis) benyomást kelti a fogyasztóban, hogy a cég környezetbarát.
A zöldre festés egy nagyon aljas eszköz, aminek a lefülelése kiváltképp nehéz, annak profin kivitelezett volta miatt, de ha nem a hangzatos szlogeneket állítjuk magunk számára mérceként ennek megítélésében, hanem a valódi tettekre koncentrálunk, akkor már sokkal könnyebb a dolgunk.
A cikk eredeti megjelenésének dátuma: 2021. november 26.
Kép: https://pixabay.com
