GYAKRAN HALLJUK, HA TÉVÉNÉZÉSI SZOKÁSOKRÓL KÉRDEZZÜK ISMERŐSEINKET, BARÁTAINKAT, HOGY „AZÉRT NEM NÉZEK TÉVÉT, MERT CSAK SZENNY ÉS ÉRTÉKTELEN MŰSOROK VANNAK BENNE". BIZTOS, HOGY EZ ÍGY VAN? SZERINTEM NEM!
Valóban sok rossz, káros vagy éppen semmitmondó műsor található meg most is különböző csatornákon, s ezt kár is lenne tagadni.
Párhuzamot vonva, azért senki nem ítéli el a könyveket, mert valaki megírta a Szürke Ötven Árnyalatát, vagy a filmezést, mert valaki le is forgatta. Pedig ugyanúgy elmondhatók a negatívumok a Szürke Ötvenről, mint a színvonaltalan tévé műsorokról.
Sajnos hazákban a pénzügyi alapismeretek elég hiányosak, igy egy ilyen jellegű műsor igazán hiánypótló, de a „Cápák között” több mint egy gazdasági reality. Megismerhettünk szomorú vagy éppen vicces történeteket, agyament ötleteket és embereket továbbá olyan hazai vállalkozókat, akik valóban értéket teremtenek
A műsor főszereplői, a „cápák” meglepően szórakoztatóak a műsor komolysága ellenére. Pedig mind más habitusú és jellemű (üzlet) emberek, mégis nagyon jól kiegészítik egymást.
Az RTL Klub jelenleg nem futó, ám talán egyik legambiciózusabb projektje. Hétről hétre egy-egy olyan családot és azok történeteit ismerhettük meg, akik anyagi vagy más okokból elhagyták az országot és máshol próbáltak szerencsét. A műsort összesen 23 országban forgatták (például Ausztráliában, Kínában vagy Norvégiában).
A kiköltözés és az elvándorlás egy nagyon komoly probléma világszerte, hazánkban is. A médiában mégsem szokott a téma megjelenni, vagy ha igen, akkor nagyon lesarkítva szokták bemutatni a helyzetet. Az „Isten veled, Magyarország” ebben is egy üdítő kivétel, mert megmutatja az ilyen történetek mindkét oldalát, a nehéz döntésektől a sokszor fájdalmas búcsúzásokon keresztül egészen a végkifejletig.
Egy hiánypótló műsor, amelyet az RTL a lehetőségei szerint a legjobb minőségben készített el, jelenleg szünetel (részben a világjárvány miatt), ám remélhetőleg hamarosan újra látható lesz a képernyőn.
A műsor lényegében egy afféle riportmagazin, amely az adott előadóművészről, és egy magyar régióról szól. Ez egyrészt egybevág a csatorna profiljával, másrészt egy teljesen új szemszögből mutatja meg hazánk érdekes és értékes helyeit. Tilla jól végzi riporteri teendőit, a zenészválasztások is jók és változatosak, a dalok pedig fülbemászóak.
A formátum nem ismeretlen, hiszen külföldön már bevett szokás volt, hogy egy autóban készítenek egy interjút. Ám ezek többségére inkább volt jellemző a marháskodás és infantilizmus, mintsem a komoly beszélgetések.
Ezen változtatott D. Tóth Kriszta, aki egy tényleges hétköznapi szituációba teszi be az alanyait és kérdezi őket. Az interjúknál mindig fontos, hogy a kérdező stílusa ne legyen túl kimért, de túl bulváros sem. Vagyis, hogy megtalálja ennek az arany középutat. DTK és a stábja pedig nagyon jól megtalálta, igy minden újabb beszélgetés/utazás egy újabb élmény.
Hajós András saját ötletét eredetileg a TV2 sugározta 2016 végén, ám a rossz sugárzási időpont megakadályozta, hogy igazán nagy nézőközönséghez eljusson. Igaz, akik nézték, azok nagyon szerették és több tévés díjat is nyert, a csatorna mégsem folytatta tovább és leállt a gyártásával. Hajós ezek után sem hagyta abba a projektjét és 2019-ben a YouTube-on kezdte el gyártani a következő részeket a saját stábjával.
A Dalfutár lényege, hogy Hajós András keres négy zenészt, s kiadja nekik a feladatot, hogy írjanak közösen egy dalt. Azonban ők a folyamat végéig nem tudnak egymásról, igy külön kell nekik megalkotniuk az adott dalt (dalszerző, szövegíró, producer és énekes). De igazából sokszor nem is az elkészült dalon van a hangsúly, hanem hogy ezek a többnyire eltérő hátterű és más zenei stílusokból jövő emberek mennyire tudnak együtt dolgozni.
Mára a Dalfutár nagyon magas nézettséget hoz, még úgy is, hogy az évadok között nagy szüneteket hagynak a készítők. Az utóbbi időben megpróbálkoztak azzal, hogy vágatlan interjúkat töltenek fel havonta.
A cikk eredeti megjelenésének időpontja: 2021. július 27.
