Az általános és a középiskolában megfigyelhető, hogy a tanítók száma az évek folyamán csökkent. A felvételt nyert diákok sokasága miatt pedig előfordul, hogy egy osztályban 35-43 diákot is számlálhatunk. Milyen hatással van ez az oktatás minőségére?
A 16. évig tartó tankötelezettség miatt az osztályok létszáma nem változott, sőt növekedési tendenciát mutat. Tanárhiány és a felvételt nyert diákok sokasága miatt előfordul, hogy egy osztályban 35-43 diákot is számlálhatunk.
Már egy 30 fős létszámot elérő osztály esetében sem tudnak a tanárok szétválni és minden egyes diákkal azonos szintű, egyéni megközelítéssel foglalkozni. A nyugati országokban népszerűvé vált a 10-20 fős osztályokba rendezkedés, kis túlzással, de a magyar oktatási berendezkedés lassan már a nepálihoz fog hasonlítani, ahol 50-60 fővel lehet számolni. Már egy 30 főt elérő csoport esetén is igazi rémálommá válhat még a legegyszerűbb feladatok (például a papírkiosztás) elvégzése. A fizikai tér is problémát okozhat, hiszen a padsorok közötti közlekedés, a sok hátizsák, kabát közötti szlalomozás és a gyorsan fogyó oxigén jelenségét már szinte minden diák megtapasztalta. Ezek mellett még a tanulóknak a táblát sokszor távolról is figyelni kell, és a tanár hangjára is érdemes koncentrálni, ami már 25-30 fő alapzaja esetén igazi kihívás.
Az Oxfordi Egyetem egyik tanulmánya pontosan az ehhez kapcsolódó jelenségeket vizsgálta. Az értekezlet alapja az új tanulási módszerek bevezetése a nagyobb létszámú osztályokban volt. Megállapították, hogy a tanmenetrendi képzést az ideális (15-21 fős) osztálytermi környezetre tervezték, ahol jelentősen kevesebb a tanuló. A 40 főből álló osztályokban még a rendkívül motivált tanárok is lehetetlennek tartják az új módszerek alkalmazását. Alapvetően az egyéni figyelem és monitorozás lenne a tanárok egyik fő feladata, azonban a nagy osztályok ezt nem csak nehezítik, hanem lehetetlenné teszik. Ezt az innovatív tanítás bukásának is tekinthetjük. A nagyobb osztálylétszám a szokványos módszerek elnehezítésén kívül más problémákat is okoz, például a tanulók helyetlen viselkedését és a csalást (a dolgozatokon és röpdolgozatokon).
Arról sajnos nagyon keveset tudunk, hogy milyen tanítási stratégiák és irányítási módszerek működnek jól a nagy létszámok esetén, mivel nem sok kutatás készült ezekről. A nagyobb osztályok méretének csökkentését nem nehéz ötlet megvalósítani. Ellentétben az olyan trükkös társadalmi problémákat, mint a diszkriminációt már nehezebb lenne megmagyarázni. Ez egyszerű gazdasági kérdésnek is tekinthető. De a probléma gyakran annyira adminisztratív, mint pénzügyi. Egyes iskolákban sokkal több tanár van, mint amennyire szükségük van: átvihetők oda, ahol a tanulóknak szükségük van rájuk. De sajnos ez pedig poltikai problémává válik, mivel a befolyásos tanárok ellenállhatnak az áthelyezésnek.
A kutatások túlnyomó többsége azt mutatja, hogy a tanulók minden tantárgyból, minden szinten a kisebb létszámú osztályokban teljesítenek jobban. Ezenkívül a kutatások rámutatnak arra, hogy a kisebb osztálylétszámnak milyen egyéb előnyei vannak. Ide lehet sorolni a hosszú távú teljesítményelőnyöket és a nagyobb tanármegtartást. Ha sok bizonyíték van a kis osztálylétszám mellett, nem tartozunk azzal a tanároknak és a diákoknak, hogy gondoskodunk arról, hogy az oktatás konstruktívabb környezetben történjen? A jobb tanulmányi eredmények, a motiválóbb tanárok és végső soron egy képzettebb társadalom érdekében a kisebb osztályok támogatásának prioritást kell élveznie a tanárok, a szülők, a kerületek és a kormánytisztviselők számára.
A cikk eredeti megjelenésének időpontja: 2021. november 14.
Kép: koloknet.hu
