Amikor a keleti országrészben járok, mindig tapasztalom, hogy mennyire gyönyörű és milyen sok rejtett értéke van, ennek ellenére gazdaságilag még mindig lemarad néhány térség mögött. Nagyon fontos kérdésnek tartom tehát Kelet-Magyarország felzárkóztatását.

Jelen cikkben rendhagyó módon nem a Churchill fultoni beszédében megjelenő, Európát kettészelő képzeletbeli határvonalról fogok írni, annak ellenére, hogy a címben szereplő vasfüggöny, és az egykori brit miniszterelnök és politikus metaforája ugyanazt a jelenséget takarja: egy kettéosztottságot jelképező fogalmat, a nyugat és kelet között lévő fejlettségi különbségeket.

Ahhoz, hogy könnyebben meg lehessen érteni, és kézzelfoghatóvá tenni, én a magyarországi vasfüggönynek a Tiszát választottam. Egyrészt amiatt, mert a tiszántúli térség a legvisszamaradottabb, mind gazdasági, oktatásügyi, mind infrastrukturális és kereskedelmi szempontból, másrészt pedig a közép-magyarországi területeken (habár ott is fellelhetők a nyugatabbra lévő megyék és a közöttük lévő különbségek) még nem olyan súlyos mértékűek a hiányosságok.

Felmerülhetne a kérdés, hogy miért lett ez így, miért alakult ki ez az egyre jobban növekvő szakadék. Természetesen sok problémát lehet úgy kezelni, hogy megnézzük, mi volt az, ami miatt az adott ügy félrecsúszott, hogy a kezdeti okokat vizsgáljuk, azonban véleményem szerint a regionális különbségek egy szintre emelésénél nem ezt az eljárási módot kellene követnünk, ugyanis ez a folyamat már a történelmi Magyarországon elkezdődött. Akkor még a Habsburg fennhatóság alatt lévő területek és az Erdély által befolyásolt, ahhoz közeli országrészek jelentették a „kettészakadást”. Később ezen a trianoni békediktátum csak rontott. Az ország nyugati fele dinamikusabban fejlődött, mivel közelebb voltak a „Nyugathoz”, míg az alföldi régiók, melyek mindig is mezőgazdasággal foglalkoztak, akarva-akaratlanul, de lemaradtak. Mindezzel az eszmefuttatással csak arra akartam rámutatni, hogy az ország keleti és nyugati részei között lévő gyakorlatban megmutatkozó tagozódás jelensége már nagyon régen megjelent.

A megoldás tehát nem abban rejlik, hogy a kiváltó okokat keressük, sokkal inkább abban, hogy a kialakult helyzetet próbáljuk meg orvosolni, kijavítani a hibákat és egy szintre hozni a keletit Magyarország nyugati felével. Hiszen ahhoz, hogy minél jobban tudjunk koncentrálni egy, az állampolgárai számára élhető és minél gyorsabb ütemben fejlődő ország kialakításához, szükség van arra, hogy egységet teremtsünk gyakorlati síkon is. Ehhez elengedhetetlen a folyamatos párbeszéd, az egységes célok kitűzése – több munkahely teremtése, bérek növelése, infrastruktúra fejlesztése, oktatásügyben mind a tanárok, mind a diákok körülményeinek javítása -, illetve a lakosság bevonása a fejlesztésekbe.

Átlagbérek, munkanélküliség – mi lesz ennek a következménye?

A Központi Statisztikai Hivatal felmérései alapján a 2020. I. félévében az észak-magyarországi megyékben élők havi nettó átlagkeresete akár 100-150 ezer forinttal is több volt, mint a Békés, Hajdú-Bihar vagy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben élőké. Míg Győr-Moson-Sopron megye a 248 400-328 203 forintos havi nettó átlagkereset zónájába esett, addig Békés megye lakosai a 180 557-207 399 forintos átlagbért érték el.

A KSH munkanélküliségi rátája szerint 2020. II. negyedévében az említett megyék esetében a százalékos arány kétszeres különbséget mutat. Ez azt jelenti, hogy Kelet-Magyarországon körülbelül kétszer annyi munkanélküli van, mint az Észak-Dunántúlon.

Ezen jelenségek egyik következménye, hogy egyre nagyobbá válik a belső migráció, az ország keleti megyéiből egyre többen költöznek el a nyugati és a közép-magyarországi területekre a jobb lehetőségek reményében. Így értelemszerűen a Dunántúlon és a Duna-Tisza közében a népesség növekszik, míg a Tiszántúlon rohamosan fogy. A munkaerő-elvándorlás pedig az oktatásügyre is rányomja a bélyegét, ugyanis a képzett tanári humánerőforrás is hiánycikk lesz, emiatt pedig egyre több iskolában már végzettség nélkül is foglalkoztatnak embereket, megnehezítve ezzel a diákok dolgát is, hiszen nem egyenlő esélyekkel indulnak a fejlettebb régiók iskoláiban tanulókkal szemben. Pedig az érettségi országos szinten egységes, így ugyanannak a követelményrendszernek kell megfelelniük, mint azon társaik, akiknek volt lehetőségük professzionálisabb körülmények között felkészülni.

Fejlődhetne a belföldi turizmus?

Sajnos azt lehet tapasztalni, hogy Magyarország keleti régiója nem népszerű turista célpont, pedig rengeteg híres és a történelmünk szempontjából érdekes látványosság található itt. Általános tapasztalatom alapján a kelet-magyarországi templomok, különböző romok és emlékművek nem kapnak annyi figyelmet és támogatást a rekonstrukcióra, mint dunántúli társaik. Mindemellett érdemes kiemelni azt is, hogy az ország nyugati felében sokkal nagyobb az egy főre jutó vendéglátóegységek száma, például jóval könnyebb éttermet választani, hogyha szeretnénk beülni valahova, vagy szálláshelyet foglalni, mint a szegényebb megyékben. Ennek földrajzi okai közé tartozik a Balaton, hiszen a leglátogatottabb helynek számít a tó és annak környéke. Véleményem szerint viszont a Tisza, a Tisza-tó és a környékbeli látványosságok fejlesztésével, több ellenőrzött strand létrehozásával, vendéglátóhelyiségek és szállodák építésével fel lehetne virágoztatni a Tisza-menti megyéket, ezzel több munkahelyet is létrehozva. Az Árpád-kori templomromoktól kezdve a Trianonhoz kapcsolódó emlékekig szükséges lenne nagyobb figyelmet fordítani ezek megőrzésére, mert ugyanúgy mesélnek, mint az országban bárhol máshol elhelyezkedő emlékeink.

A cikk eredeti megjelenésének időpontja: 2020. október 28.

Kép: