Már egyetemre kerülésem után nem sokkal, nekem, mint közélet iránt érdeklődő hallgatónak, hiányérzetem volt. Aztán beszélgettem pár társammal és máris többen voltunk ezzel az érzéssel: valami hiányzik.
Nagyjából egy évvel ezelőtt pár egyetemista felismerte, hogy létezik egy olyan tere az egyetemi-diákszervezeti szférának, amelyet nem tölt be egyetlen szerveződés sem. Pedig sokan gondoljuk úgy, hogy a 2020-as évek Magyarországán felelősségünk van abban, hogy létrejöjjön valami olyasvalami, ami úgy képes újat mutatni, hogy közben egyrészt valódi megújulást hoz a közbeszéd terén, másrészt független szellemi tevékenységet folytat.
Előttünk állt tehát a feladat, hogy felépítsük ezt a közösséget.
Az egy év szervezkedés alatt igyekeztünk lelkiismeretesen és felelősségteljesen véghez vinni, amit elképzeltünk: egy olyan közösséget hívtunk életre, amely a minket körülvevő világ történései iránt érdeklődő hallgatókat tömörít, olyanokat, akik képesek egymás kulturált meggyőzésére és az érdemi vitában való részvételre. Azóta már több, mint 50-en vagyunk. Ez a Mozaik Kör.
Nem kell alaposan utánajárni, a mindennapok sűrűjében is bárkinek kitűnik: vitáik, beszélgetéseik során sokszor nem hallják, nem hallgatják meg egymást az emberek. Ennek számos egyéb következménye közül az egyik az az, hogy nem igazán halad előre a társadalmi diskurzus.
Pedig megannyi fontos téma van, amiről érdemes lenne szólni. Értelmesen, előremutató módon.
A Mozaik Kör Tagjai hisznek abban, hogy a minket körülvevő világ és a benne zajló folyamatok megértéséhez elengedhetetlen a tájékozottság, egymás meghallgatása. Így egyetemi tanulmányaink mellett kellő gondot fordítunk arra is, hogy társaink szavát meghalljuk, mérlegeljük, ezzel teremtve meg a közös gondolkodás alapjait. Egyesületünk tehát egy olyan platform kíván lenni, ahol úgy oszthatjuk meg egymással és a nyilvánossággal a gondolatainkat, hogy azokra valódi, lényeglátó válaszok, reflexiók érkeznek.
Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, milyen társadalmi-politikai térbe érkezik meg a Mozaik Kör. Megkerülhetetlen rögzíteni a tényt: noha már 30 év telt el a rendszerváltás óta, mégsem nagyon alakultak ki az állampolgári önszerveződés hagyományai. Egyetemi szervezetként így hát feladatunknak tekintjük, hogy ráébresszük az embereket, hogy a civil lét az állampolgári aktivizmus kiteljesedésének része. A Mozaik Kör nem titkolt célja egy olyan közösség létrehozása, amely motorja lehet annak, hogy a társadalom körében bevett és elismert tevékenységnek számítson az, hogy különböző emberek bizonyos elvek és ügyek mentén szerveződnek, élénkítően hatnak egymás szellemiségére, személyiségére.
Hiszen szerintünk erről, egymás élénkítéséről szól az, hogy tagja vagy egy közösségnek.
Ha még nem láttad vagy szívesen újranéznéd bemutatkozó videónkat, kattints a lejátszásra!
Van még azonban valami, ami miatt hiánypótló a Mozaik Kör jelenléte. Egy olyan szervezetről van ugyanis szó, amely kizárólag Tagjai lelkesedéséből és tudásából építkezik. A Mozaik Kör önszerveződő módon jött létre magukban felelősséget érző egyetemisták által. Ennek megfelelően a Mozaik Kör elzárkózik minden politikai párt vagy ahhoz köthető szervezet bármiféle behatásától. Ugyanakkor nyitottak vagyunk a gondolatok, a vélemények irányába, mert meggyőződésünk, hogy azok értő meghallgatásával épül nemcsak a látókörünk, hanem a személyiségünk is.
Ahogy az eddigi utunkon, úgy a továbbiakban is a közös meggyőződésünk hajt bennünket. A meggyőződés, miszerint érdemes közügyekkel foglalkozni: hogy vannak, akik értik, hogy miért fontos az, hogy közösen gondolkodunk magunkról, az országról, a világról.
Mert kétségtelen, minden ember más egy kicsit: más-más irányból érkezünk, sokszor akár teljesen különböző véleménnyel, eltérő eszmeiséggel, világlátással rendelkezünk. Az embereknek adott esetben vitáik, nézeteltéréseik adódnak – ilyenek vagyunk.
Van azonban egy lényegadó sajátossága minden közösségnek, társadalomnak: kell hozzá mindenki. Kell hozzá minden egyes ember, gondoljon bármit a világról. Így van ez egy mozaikkal is: kell hozzá minden egyes „mozaikdarabka”, hiszen csak így teljes a kép.
Rengeteg mindenben különbözhetünk, de van, amiben egyformák vagyunk: mindannyian részei vagyunk az „egésznek”.
Akarva-akaratlanul: egy kicsit mindenki „mozaikos”.
…az erő s hatalom félelmének, a tetszés, az aura popularis vadászásának félretételével megmondani azt, amit igaznak lenni vallunk, polgári legszentebb kötelesség s ahol a meggyőződés szerént való szabad szóllás polgári kötelesség, ott a hallgatást polgári véteknek tartom.
/Kossuth Lajos/
A cikk eredeti megjelenésének időpontja: 2020. október 4.
Kép: saját
