A külhoni magyarok jogait és helyzetét összefoglaló cikk a politikai jobb- és baloldal szemszögéből. Kitekintve a jövőbeli és a múltbeli példákra.
Közel 102 éve létezik az a vegyes érzelmeket kiváltó fogalom, hogy külhoni magyarság. Ez egyszerre szívszorító is, hiszen Trianon emléke a honfitársaink számára olyan, mintha egy darabot téptek volna ki a szívükből, és csak részben kapták azt vissza. Olyan szorossá próbáljuk tenni ezt a különleges kapcsolatot, amennyire csak tudjuk, de ez nagyban függ az éppen kormányon lévő hatalomtól is.
Magyarország Alaptörvénye 2012. január 1-én lépett hatályba (a második Orbán-kormány alatt), amely a „D” cikkében rögzíti, hogy Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal.
A határon túli magyarok (Ausztria kivételével) mindenhol létrehozták a saját politikai szervezetüket, és ahhoz, hogy a belföldi pártokkal való kapcsolatuk megfelelően működjön, és egy intézményesített rendszer jöjjön köztük létre, megalakult a Magyar Állandó Értekezlet, ami egy legitim politikai összehangolóként működik.
2011 óta a külhoni magyarság szerepe felértékelődött a hazai politikában, ez főleg a második Orbán-kormány idején volt szembetűnő. Ez mind pénzügyi és jogi támogatást is jelentett, hiszen ekkortól kaphatták meg külhoni magyarok a magyar állampolgárságukat, és innentől már az anyaországi állampolgárokhoz hasonló pénzügyi kedvezményekben és juttatásokban is részesülhettek. Ez nagyban hozzájárult a külhoni közösségek és egyének boldogulásához, szellemi gyarapodásuk elősegítéséhez és kultúrájuk megőrzéséhez. Egyszerű példával élve: a magyar kormány 10 év alatt összesen 143 millió eurót adományozott különféle társadalmi célokra Szerbiában, amit az oktatásra, a kultúrára és az egyházra költöttek. Horvátországban a sport népszerűsítése érdekében 1 millió euró támogatást juttattak, amit felszerelésekre, világításra és stadionok felújítására fordítottak. Szlovéniában óvodákat építettek a külhoni magyarok számára, és ott sem maradt el a sportolási lehetőségek bővítése. Szlovákiában a magyar média és a helyi sportcsapat kapott jelentős pénzbeli juttatást, és persze a helyi magyar kultúra megőrzése is kiemelkedően fontossá vált. Ukrajnában az oktatásra és a nevelőintézetekre adtak támogatást, de a gazdaságfejlesztés is kiemelkedő helyet kapott. Romániában főleg az oktatásra és az egyházra költötték a magyar támogatásokat.
2010 óta a külhoni magyarok már kérvényezhetik a kettős állampolgárság megállapítását (könnyített honosítással), amivel kéz a kézben jár a magyarországi szavazati jog is. Azóta minden választás közelében felhívja és bátorítja a Fidesz a külhoni magyarokat, hogy szavazzanak, hiszen nekik is pontosan ugyanannyi joguk van ehhez a közös döntéshez, mint az országon belüli lakosoknak. Hiszen csak az a nemzet életképes, amely képes arra, hogy együtt összefogjon. Mindenkinek a saját érdekéért kell kiállnia.
Nagy vonalakban így lehet összefoglalni az elmúlt 10 év történéseit, ami az összes, a kormány külhoni politikáját ellenző személytől kisebb-nagyobb ellenállást váltott ki. Ilyen volt például a Demokratikus Koalíció megjegyzése, miszerint ne szavazhasson az, aki soha nem élt itt, a politikai jogoknak az ország területén belül kell érvényben lennie, tehát az az állampolgár személyétől elidegeníthető, és függ attól, hogy földrajzilag hol és mióta él ott az adott személy. Az, hogy ez a vita több, mint 10 éve folyamatosan zajlik, leginkább a pártviták melegen tartását éri el, nem pedig azt, hogy a külhoni magyarok érdekeit kell figyelembe venni. Egyáltalán meg lehet változtatni ezt a választási rendszert? Ez egy irreális elvárás lenne.
Nem vitatott, hogy az ellenzéki oldalon egyesek nem támogatják a külhoni magyarok választójogát, van, aki egyenesen a migránsokhoz hasonlítja őket. Ha ez nem egy egyszerűen lebutított politikai kampány lenne, akkor mégis ki tekintené a magyar nemzetiségű honfitársainkat migránsnak? Ez itt a kérdés. Persze az elutasító álláspontot a félelem táplálja, hogy a határon túlról érkező szavazatok túlságosan is befolyásolják majd a választási eredményt. Az ellenzéki oldal közös jelöltje, Márki-Zay Péter programjában nem szerepel a külhoni magyarok jogainak korlátozása, minden bizonnyal továbbra is segítené őket. De még ez a programterv sem jelent az ellenzék számára teljes megnyugvást.
A Demokratikus Koalíció arra hívta fel a figyelmet, hogy méltányos volna, ha a Fideszre szavazó határon túliak is hozzájárulnának azokhoz a plusz költségekhez, amelyek a magyar kormány szabálytalan uniós pénzfelhasználása miatt sújthatják majd Magyarországot. Rónai Sándor úgy fogalmazott, hogy mindenkinek, aki a Fideszre szavaz 70.000 Forinttal hozzá kell járulnia ezekhez a terhekhez. Persze ennyi erővel a baloldali kormány által okozott eladósodást pedig azok fizessék meg, akik anno rájuk szavaztak. Ez már bőven okot ad arra, hogy a külhoni magyarok miért nem fognak az ellenzékre szavazni, hiszen teljesen elutasítva érzik magukat.
Csak egy külhoni magyar érzi át igazán annak a súlyát, hogy milyen magyarnak lenni. Büszkén vallják magukat magyarnak, ápolják az anyaországgal való kapcsolatukat és a gyermekeiket is magyarnak nevelik. Semmi áron sem mondanának le megszerzett jogaikról, pozitívan tekintenek a jövőbe és bíznak a megfelelő politikai támogatásban is, de jelen politikai helyzetben a legjobb külhoni magyarnak lenni.
Forrás: valasztasirendszer.hu
A cikk eredeti megjelenésének időpontja: 2022. február 12.
Kép: polomax.hu
