A kommentszekcióban összefeszülő oldalak által leggyakrabban használt eszmék negatív töltetben való feltüntetése súlyos társadalom-károsító tényező, így fontos azok jelentéstartalmáról szólni röviden, hogy helyes kontextusban használjuk őket.

Napjainkban igen nagy félreértés van bizonyos filozófiai-politikai fogalmak esetében, különösképpen a liberalizmust, valamint a konzervativizmust illetően. Ennek tisztázásaként tartom fontosnak ezen publikáció közzétételét, hiszen a politikai erők nagy szeretettel fordítják ki az említett fogalmak jelentéseit, és ennek következményeként lesz egyik, s másik oldal szemszögéből nézve negatív töltetű kifejezés, amiket a kommentszekcióban előszeretettel dobálnak a másikhoz, anélkül, hogy a jelentéstartalommal tisztában volnának. 

Eredet

A napjainkban vett liberalizmus, konzervativizmus, valamint egyéb más eszmék (nacionalizmus, szocializmus stb.) eredete a XIX. században gyökerezik. Történelmi előzmények tekintetében fontos megemlíteni, hogy a XIX. század legfontosabb eszmeáramlatai a felvilágosodásra vezethetőek vissza, Locke, Montesquieu és Rousseau hatása kiemelten megfigyelhető bennük. Az új eszmék születése nagyrészt a francia forradalomból származik (liberalizmus, nacionalizmus), másrészt a francia forradalom és az ipari forradalom ellenében jöttek létre (konzervativizmus, szocializmus). 

Ugyanakkor a politikai ideológiai irányzatokat csaknem lehetetlen definiálni, ugyanis, ha kísérletet teszünk a meghatározásukra, akkor vagy túlságosan általánosított, így közhelyes és jellegtelen, vagy ellenkező esetben túlzottan szűk meghatározást kapunk. Ennek ellenére egy összefoglaló szükségessége a XXI. század politikai közbeszéd alacsonyodása, az irányzatok szétgyúrmázása miatt elengedhetetlen. 

Liberalizmus

A liberalizmus a latin „liber” szóból származik, melynek eredeti jelentése ’szabad származású’, azaz nem rabszolga, és amely az ókori római birodalom jogi szempontból meghatározó fogalom volt. A liberalizmus, mint kifejezést a napóleoni háborúk alatt Spanyolországban kezdték használni 'szabadság híve' értelemben. Később leginkább a szabadságot kedvelő, bőkezű jellemzésére, ma pedig többnyire szabadelvűként használjuk.

A liberalizmus alapvetően a személyes szabadságon és a törvény előtti egyenlőségen alapszik, emiatt a szabad gondolatok széles választékát szem előtt tartó eszmerendszer, melynek alapvető tézise, hogy az egyén szabadságát jelöli meg, mint legfontosabb politikai célt. 

Az említett eszmerendszer kifejezés használata a liberalizmus körében szükségszerű, hiszen a liberalizmus az élet több, különböző területén is megjelenik, így többek közt beszélhetünk: klasszikus, gazdasági, politikai, kulturális, vagy konzervatív liberalizmusról is. 

Az egyértelműsítés érdekében jegyezném meg az említett területekkel kapcsolatban, hogy a gazdasági liberalizmus esetén, a többség által ismert „láthatatlan kéz” metafora szerzője, Adam Smith közgazdász megfogalmazása szerint a gazdasági liberalizmus támogatja a szabadpiacot és a szabadkereskedelmet, vagyis a piacot az állam nem irányíthatja.

Napjainkban talán leghangsúlyosabb kulturális liberalizmus az egyéni jogokat tartja fontosnak, melyek közül kiemelkedik - Alaptörvény által is deklarált - a lelkiismeret szabadsága, továbbá a szexuális szabadság, vallásszabadság, valamint azon ma már egyértelmű alapelv, mely szerint az állam nem hatolhat be az egyén magánéletébe. A liberalizmus megalapozza ezen felül a véleményszabadságot, a szólásszabadságot és a jogállamiságot is, melyek mind alkotmányos követelmények. 

Történelmi kitekintés szempontjából érdemes megemlíteni, hogy a XIX. században Deák Ferenc és Kossuth Lajos is liberális nézeteket vallott. 

Az említettek miatt elengedhetetlen kifejteni, hogy az újonnan gyakorta használt illiberális demokrácia fogalom valójában mit is jelent a politikai gyakorlat számára. Az illiberális demokrácia fogalom Fareed Zakariatól ered, s véleménye szerint egy olyan kormányzati rendszer, melyben tartanak szabad választásokat, azonban a nép hatalma jelentősen korlátozva van. Ezen ok abban áll, hogy a polgári szabadságjogok hiányoznak, valamint a Montesqiue óta alapvető elvként gyakorolt hatalmi ágak elválasztását a demokratikus működést alapvetően garantáló kormány többnyire teljesen ignorálja. Az illiberális demokráciákban gyakori jellemző, hogy az egyenlő versenyfeltételek nincsenek biztosítva a választások alkalmakor, mivel olyan szervek, mint a tévé, vagy rádióadók, egyéb nyomtatott és elektronikus sajtó többsége állami felügyelet alatt áll, vagy azokat a fennálló kormány támogatja. 

Konzervativizmus

A konzervativizmus a latin „conservare" szóból ered, mely a megőrizni igének felel meg (konzervál). Alapvetően a francia forradalom jelenségeivel (úgy mint: régi értékek tagadása, vallásellenesség) szembeni ellenpontként, a gyors változások tagadásaként jött létre a XVIII-XIX. század fordulóján. 

A konzervativizmus fontosnak tartja a fennálló életforma, erkölcs, szokások megőrzését, a múlt, a hagyományok, a tekintély és az intézmények tiszteletét. A gyors változásokkal szemben a lassú, fokozatos változtatást támogatta, ezzel elutasítva a forradalmat kísérő erőszakot.

Roger Scruton angol filozófus megfogalmazása szerint „A konzervativizmus nem más, mint a megteremtett értékek megőrzése, annak az alapnak a megóvása, melyre építeni lehet.” 

Anthony Quinton ’A tökéletlenség politikája’ című művében három alappillérrel jellemzi a hagyományos konzervativizmust: a tradicionalizmus, az organicizmus és a politikai szkepticizmus elveivel, melyek közül a tradicionalizmus elve azt jelenti, hogy a konzervativizmus hívei ragaszkodnak a fennálló szokásokhoz és intézményekhez. A kialakult társadalmi rend, melyhez a konzervatívok ragaszkodnak, az individuumok felelősségteljes döntéseinek hatására alakult ki.

Az organicizmus elve szerint, a konzervatívok a társadalmat egységes, szervesen, egyenletesen fejlődő, rendezett egésznek tekintik, tehát a társadalom nem absztrakt individuumokból áll, hanem társas lényekből, akiket örökletesen szerzett hagyományok és intézmények kapcsolnak össze.

Végül a politikai szkepticizmus értelmében, a politikai értelemben vett bölcsességet, a koordináláshoz szükséges tudást a közösség egésze birtokolja, nem pedig a társadalomból kiragadott egyén, ennek oka Quinton szerint az ember intellektuális tökéletlensége, valamint az emberek morális tökéletlensége. 

A konzervativizmus legfőbb jellemzői közé tartozik a hagyományok és a hagyományos rend iránti hűség, a tradíciók (a közösség történelmi tapasztalatai), a múlt és annak ereje, a társadalmi rend és rendezettség, a társadalmi harmónia, a szabadság tekintélye és annak tisztelete, az alkotmányos jogrend, a szegények és elesettek iránti felelősségtudat, valamint a strukturált döntési rendszer és a hatalmak egymást korlátozó rendszere, azaz a hatalmi ágak elválasztása. 

A konzervativizmus és liberalizmus összeegyeztethetősége

A téma miatt fontos kitérni arra a kérdésre, hogy a konzervativizmus és a liberalizmus összeegyeztethető-e vagy sem. Jelen esetben beszélhetünk konzervatív liberalizmusról is, illetve liberális konzervativizmusról is. 

A konzervatív liberalizmus a konzervatív és liberális elvek között helyet foglaló politikai irányzat, amely a két nagy polgári politikafilozófia értékeit kívánja egyesíteni. Hívei összeegyeztethetőnek tartják a hagyományos, konzervatív, jobb oldali értéket (hazaszeretet, család, vallási értékek tisztelete, a fennálló intézmények iránti tisztelet) a liberális eszmékkel. Tehát a liberális elveket lassan, szerves módon kívánja érvényesíteni, úgy ahogy a közfelfogás változik.

Pontosítva a konzervatív liberális az a nézet, amely konzervatív és liberális elemekből tevődik össze, valamint amelyben a hasznos tartalmakat mind liberális, mind pedig konzervatív oldalról egyesítik. 

A konzervatív liberalizmus nem összeegyeztethető a liberális konzervativizmussal, amely a konzervativizmus egy olyan fajtája, melyben gazdasági, társadalmi és erkölcsi kérdések a konzervatív értékek a liberális értékekkel keverednek. 

Összegzés

Véleményem szerint a XXI. században semmilyen módon nem lehet csak a liberalizmus, valamint csak a konzervativizmus mellett elköteleződni, csakúgy, mint a bal-és jobboldaliság esetén, ugyanis ez egy rossz metodikája a társadalmi ügyekhez való hozzáállásnak. A XXI. század fejlettségi szintjén az az egy progresszív út létezik, ha elfogadjuk az eszmék pozitív oldalait és azt megpróbáljuk a közélet, a politika minden oldalára beemelni és nem szitokszavakat generálni belőlük politikai előnyök szerzése érdekében. Természetesen, mint minden ideológiának, úgy a liberalizmusnak és konzervativizmusnak is vannak negatív, szélsőséges oldalai, amelyek elsősorban nem magát az eszmét határozzák meg, hanem azok jelentéseinek a hívek általi, vagy adott esetben magának a politikai erők általi kiforgatását. Azonban egy fejlődő, fejlődni vágyó, modern demokratikus országban alapvető feladata lenne a fennálló politikai pártoknak, hogy ezt a megosztottságot feloldják és a fejlődés érdekében összekapcsolva álljanak ki egy-egy adott ügy mellett, elutasítva azt, hogy kizárólag konzervatív, vagy kizárólag liberális perspektívából tekintsenek az ügyre.

A cikk eredeti megjelenésének időpontja: 2020. október 10.

Kép: pixabay.com