A hazai politikai állapot romokban hever, amelyet mi sem bizonyít jobban, mint a választók lehetőségei a jövő évi választásokat illetően.
Azt hiszem, hogy az első és legfontosabb kritériuma annak, hogy ne legyünk bármely párt szavazó-szolgái, az, ha kellő kritikai szemlélettel megvizsgáljuk nem csak azt a pártot, amely éppen a hatalmon van, hanem azt a felet is, amelyiket éppen oda küldenénk. A következő választások alkalmakor valójában csak két vizsgálati pontra van lehetőségünk, hiszen létezik egy Fidesz oldal, valamint annak ellenpólusa, az összellenzéki összefogás. Azok után, hogy éppen a napokban jelent meg az ellenzék miniszterelnök-jelölti előválasztás hivatalos oldala, fontosnak látom szót emelni ezen jelenségről.
A 2022-es választásokon nem titkolt, hogy 2bites rendszerként fognak nézni a politikai erők a társadalom tagjaira, pontosabban magára a tömegre, és pontosan úgy is fogunk működni, hiszen lehetőségünk lesz választani két impozáns, számos értéket és kiforrott elvet magának tudó opció közül. Ezek a Soros kampány, amellyel már évek óta hangos a média, így különösebb jellemzést nem is gondolom, hogy igényelne, a másik viszont az ugyanerre a mintára, ugyanerre a gyűlöleti mechanizmusra épülő O1G kampány, amely a legkülönfélébb ellenzéki pártokat tömöríti magába, s amelynek egyetlen állítása, hogy Orbánt le kell váltani.
Végtelenül szánalmasnak tartom, hogy egy szélsőjobboldali pártból a centrumba húzódó Jobbik miniszterelnök-jelöltje támogat egy DK-s jelöltet az ellenzéki előválasztás során. Végtelenül szánalmasnak tartom az olyan karrierista politikusokat, mint Karácsony Gergely, aki 1 évvel azután, hogy az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltjeként veszíti el a választást - közben kijelenti, hogy legnagyobb hibája volt elindulnina ezen címért - a főpolgármesteri címért is elindul, mondván, hogy Budapest ügyeivel óhajt a továbbiakban foglalkozni, majd ezen pozíció elnyerése után – melynek mandátuma nem mellesleg 5 évre szól – másfél évvel bejelenti, hogy ismét elindul miniszterelnök-jelöltként. Továbbá végtelenül szánalmasnak tartom azt is, hogy az ellenzéki összefogást eredményező pártok ma már sehol nem határolhatóak el egymástól. Ki tudná megmondani, hogy mi a különbség ma a Jobbik, a Momentum, a DK és az MSZP között? Különbség nincsen, közös is egyedül annyi van, hogy mindannyian egyetértenek abban, hogy „O1G”. Ez egy baráti asztalnál, 2 korsó sör és pár üveg bor mellett akár el is fogadható, még filozófiai mélységeket is lehetne társítani hozzá, azonban jelenleg az a tét, hogy egy ilyen, ideológiáktól lecsupaszított csoportosulás, vagy a kleptokráciát évek óta fejlesztő és professzionálisan működtető Fidesz fogja irányítani Magyarországot az elkövetkezendő 4 évben.
Az összefogást alkotó oldal ugyanaz, mint az eddigi választások során is volt, új arc, vagy opció, amely a volt rendszert elzavarni, vagy megújítani óhajtaná, nincsen. Nem számít, hogy a rendszer szereplői választásról választásra szerepelnek le, teszik tönkre saját pártjaikat és elvek szintjén üresednek ki teljes mértékben. A politikai karrierizmusnak semmi sem szabhat gátat; az új politikai generáció fiataljaiból álló Momentum is széles vigyorral áll be Gyurcsány Ferenc mögé, csupán pár jó fizetést ígérő pozícióért cserébe. Ez a mentalitás odáig vezetett, hogy a szavazók észre sem vették, hogy állatokként tekint rájuk a politika, sőt, talán így még egyszerűbb is, hogy a választási lehetőségeket lebutítják, hiszen még kevesebbet kell gondolkodjunk az x behúzásakor. Válasszunk a fekete, vagy a fehér közül, kényünk-kedvünk szerint, a legkisebb rossz elvét figyelembe véve! Ez az, amit a Soros vs. O1G kampány igazán szeretne tőlünk.
Az előválasztáson pedig válasszuk ki a számunkra legszimpatikusabb Orbán gyűlölő karaktert! Van lehetőségünk Jakab Péterre szavazni, aki egykori szélsőjobboldali image-ét megtartva szerepel mindenféle komolyságot mellőző módon. Ugyanez a Jakab Péter az, aki egyik hétről a másikra cserél nyilas karszalagot szivárvány színűre, ha a politikai érdek azt kívánja.
Választhatjuk Karácsony Gergelyt is, aki előbb reformokra törekvő zöldpárt tagja, utóbb viszont a kommunista utódpárt legszebben mosolygó főszereplője, akinek mindegy, hogy éppen mit és hol csinál, a lényeg, hogy egy fokkal magasabbra lép a létrán.
Ugyanakkor, ha mindez nem tetszene választhatjuk még Dobrev Klárát is, a minden ígéretes kezdeményezést „összegyurcsányozó” ex-miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc feleségét, vagy Fekete-Győr András, aki egyszerre nem is létezik és szépen is pózol, ha egy-egy fiatalos momentumra van szükség.
Végezetül lehetőség adódik Márki-Zay Péter és Pálinkás József személyére is, közülük előbbit elsősorban Hódmezővásárhely polgármesteri munkájáról lehetséges megítélni, utóbbi pedig az MTA volt elnöke, valamint volt oktatási miniszter, így szakmailag talán ő volna alkalmas a leginkább ezen feladatra. Az egyetlen probléma, hogy még ők is beállnak egy ilyen kezdeményezés mögé.
Mélységesen sajnálom, hogy a hazai politikai élet és kultúra olyan mélységekbe ereszkedett, hogy a színes képek mögött nem látjuk a tartalmat, és a legmegvetendőbb az egészben az, hogy maga a tartalom sem létezik, mivel nincsen igény rá. Ha pedig mégis léteznek elvek, hogyan képzeljük el, hogy egy jobboldali keresztény-konzervatív egy liberális szociáldemokratával meg fog tudni egyezni abban, hogy hogyan alakítsák, szervezzék az ország szociális, gazdasági, oktatási, vagy éppen külügyi életét? Ugyanis az ország irányítása nem abban merül ki, hogy Fidesz, vagy nem Fidesz.
A cikk eredeti megjelenésének időpontja: 2021. június 18.
Kép: Huszti István (Index)
