Zimbabwe gazdasága és polgárai számára a 21. század viharosan indult, ugyanis 2008-ban az ország inflációs világcsúcsot döntött. A cikk megvizsgálja a hiperinflációs probléma nagyságát és kiváltó okait, illetve Zimbabwe gazdasági helyzetét.
Jelenleg Zimbabwe tartja az évszázad legmagasabb inflációs rátájának a világrekordját. Az országból származó tudósítások gyakran jeleztek olyan eseteket, amikor az emberek 30 millió zimbabwei dollárt fizettek egy vekni kenyérért vagy 33 millió dollárt egy buszjegyért.
A probléma mértéke
A zimbabwei kormány a 2000-es évek elején számtalan problémával küszködött. 2009-ben az ország költségvetésének az ellenőrzése romokban hevert. A statisztikák azt mutatták, hogy az államadósság aránya a bruttó hazai termékének (GDP) 251 százaléka. A hiperinfláció esete 2008-ban volt a legrosszabb: 11,2 millió százalékot ért el az infláció, ami drámai növekedést jelentett 2007-hez képest (26 ezer százalékos infláció). Egy ország, amely korábban hatalmas exportőr volt, ma már jelentős áruimportőr, amely még a legegyszerűbb áruk tekintetében is külföldi nemzetekre támaszkodik. Polgárainak nagy része erősen függ a nem konfrontatív országoktól kapott segélyektől, mivel Zimbabwe kapcsolata a Világbankkal és az Egyesült Királysággal rendkívül megromlott, miután kijelentette, hogy nem hajlandó politikai reformokat végrehajtani. Válaszul ezekre a zuhanó inflációs rátákra a feketepiac óriási virágzásnak indult. A legtöbb polgár valójában ez utóbbira hagyatkozott, mert elég pontosan jelezte a monetáris helyzet alakulását, hogy a kormányra már nem lehetett számítani. Végül a kormány 2009-ben bevezette az USA dollár használatát a zimbabwei bemutatóra szóló csekkek helyett, amelyek egyben a valódi nyomtatott pénzt is helyettesítették, miután a krónikus infláció végigsöpört az országon.
Mi váltotta ki a hiperinflációt?
Fontos kiindulópont Zimbabwe gazdasági termelékenységének az áttekintése. Ez azt mutatja, hogy a GDP körülbelül 66 százalékát a mezőgazdasági, 24 százalékát a szolgáltatási, a további 10 százalékát pedig az ipari szektor tette ki. A mezőgazdasági szektorban azonban az akkori elnök, Robert Mugabe földreformot hajtott végre. A fekete bőrűek többségi uralmának visszaállítására kiűzte az összes fehér bőrű földtulajdonost, és olyan fekete bőrűeknek ajánlotta fel az ingatlanukat, akik nagyon kevés szakértelemmel és tapasztalattal rendelkeztek a kereskedelmi vagy nagyüzemi gazdálkodásban. Ekkor kezdődött az élelmiszerhiány jelensége, ami olyan helyzetbe sodorta az országot, hogy azt csak külföldi beavatkozás menthette meg.
A hiperinfláció másik fontos pillérét a politikai és a nemzetközi ügyekben hozott rossz döntések alkották. Az ország túl sok idejét és erőforrását költötte a kongói háborúra (ez 2004-ben ért véget), így több száz millió dollár értékű veszteséget okozott a gazdaságnak. Ez a rossz kormányzással, igazságtalansággal és a sikertelen választásokkal párosult. 2008-ban nagy nyilvánosságot kapó választást tartottak, amelynek során (bár igazságtalanul) újraválasztották Robert Mugabét. Ez aláásta a Zimbabwe gazdasági rendszerébe vetett bizalmat, és végül a nemzetközi közösség további elidegenítéséhez is vezetett.
Gazdasági elemzés
Nagyon sok gazdasági modell létezik, amelyek segítségével le lehet vezetni azokat a problémákat, amelyek Zimbabwe inflációs problémájához vezettek. Mindezen modellek középpontjában az a tény áll, hogy a pénzkínálat nem volt megfelelő az országban. Az emberek elvesztették a bizalmukat a kormányban és a zimbabwei tartalékbankban. A polgárok úgy érezték, hogy a hatóságaik fizetőképesek lesznek, ezért az elértéktelenedéstől való félelem miatt a valuta elköltése mellett döntöttek. Ahelyett, hogy a kormány kezelte volna ezt a bizalomhiányt, inkább rövid távú intézkedésekhez folyamodott, például növelte a forgalmat. Ez még erőteljesebb inflációs rátákhoz vezetett. A nemzet polgárai egy végtelen körforgás csapdájába estek, ahol gyorsan el akarták költeni a birtokukban lévő pénzüket, mielőtt az értéke tovább csökkenne, és elvesztették vásárlóerejüket. Ez azt jelenti, hogy a pénz sebessége olyan nagy lett, hogy elérte a katasztrofális szintet. Az ország valutája nem töltötte be a pénz egyik alapvető funkcióját, vagyis az értékőrzést. Az utóbbi problémával folytatott hosszas küzdelem után az ország végül úgy döntött, hogy 2009-ben elfogadja több másik állam (főleg a környező országok) valutájának a használatát, kiegészülve a brit fonttal és az euróval is. Zimbabwe jelenleg is hivatalos fizetőeszköze azonban az amerikai dollár.
Mugabe kormányzása végeztével az ország helyzete stabilizálódott. 2009 és 2013 között rekordot döntött a gazdasági növekedés. Az infláció 2020-ban pedig átlagosan (már csak) 622 százalékot tett ki. 2020 júniusában devizareformot vezettek be, ami visszafogta a júliusi 838 százalékos inflációt. A költségvetési és a folyó fizetési mérleg hiánya is helyreállt július után.
A cikk eredeti megjelenésének időpontja: 2022. január 6.
Kép: archive.org
