Emlékszünk arra a 2016-os nyárra, amikor mindenki mackónadrágot viselt Király Gábor tiszteletére? Mikor mindenki teli torokból üvöltött Szalai gólja után? Az orosz bíróra? Aminek a végén azon viccelődtünk, hogy Elek Ákos nyerte meg az EB-T Portugáliának?

Pedig 2016-ban még fájdalmasan közeli élményként gondolhattunk a VB-selejtezők alatt, Hollandia és Románia ellen elszenvedett megalázó vereségekre. Többek között ennek a száznyolcvan percnek is köszönhető az, hogy teljesen leszerepelt az egész ország előtt a futball-válogatott és a szakmai stáb.

Egy kis túlzással mondhatjuk, hogy abban a két meccsben gyűlt össze az elmúlt bő negyed évszázad koncepció és kreativitást mellőző játékfelfogása és szakmai hozzáállása. Holott, ha visszaemlékszünk, akkoriban jóval több top külföldi bajnokságban játszó játékosunk volt, mint ma, s ennek ellenére nem tudtak egy jól működő csapatot összehozni a keretből. Mondjuk ki: az Egervári éra alatt eltelt pár év során tovább nőtt a szakadék a magyar és a többi európai ország labdarúgása között.

Aztán kinevezték Pintér Attilát, hogy tegye helyre a szétesett válogatottat, de ez nem sikerült neki, így leváltották egy év edzőség után. Őt követte Dárdai Pál és Bernd Storck, akik már rosszabb „alapanyagból” dolgoztak, de behoztak egy új látásmódot a játékba. Ennek eredménye lett a norvégok elleni pótselejtező, majd az Európa-bajnokságra való kijutás.

Addigra már sok pozitív dolog volt elmondható erről a válogatottról. A korábbi évek tapasztalataihoz képest valóban feledhetetlen sportélményt adtak azon a nyáron az egész országnak, amely már ki volt éhezve egy ilyen sikerre. Azonban az, hogy volt felépített taktikája vagy elképzelése a csapatnak arról, hogy mit akar a pályán… hát azt továbbra sem mondhattuk el őszinte mosollyal.

Ez változott meg Marco Rossi 2018-as kinevezésével. Hosszú és rögös út volt az elején, sok döntetlennel és unalmas mérkőzésekkel. De a végére egy jó csapategység épült fel és annyi év után végre elmondhatjuk, hogy a válogatott taktikája nem csak annyiból áll: "rúgjuk előre a labdát, és majd lesz valami”. 

Mit várhatunk az idei Európa-bajnokságtól?

Egy év eltolódással, június 11. és július 11. között rendezik meg a futball-tornát huszonnégy ország részvételével, tizenegy helyszínen, köztük Budapesten. Június 1-én Marco Rossi hivatalosan is kihirdette a válogatott keretét a hamarosan kezdődő EB-re.

Sajnos számítani lehetett arra, hogy a sérüléséből felépülő Szoboszlai Dominik a meccshiány miatt nem lesz a szűk keret tagja. Nagyban rontja továbbjutási esélyeinket, hogy a válogatott talán legfontosabb játékosa most csak a lelátóról segíthet. Ezt tovább erősíti az, hogy a csoportunkban olyan európai élmezőnybe tartozó csapatokkal kell majd játszanunk, mint Németország, Franciaország és a címvédő Portugália.

Ami mellettünk szólhat, hogy mérkőzéseink közül kettőt itthon, a Puskás Stadionban vívhatunk meg, hazai közönség előtt. Valamint (s ezzel nem leírni akarom őket) bizakodásra adhat okot, hogy a német és a francia válogatott sincsen a legjobb formájában.

A jelenlegi pontos erőviszonyokat, és azt, hogy sikerül-e pontot, pontokat szereznünk, szinte lehetetlen megjósolni. Viszont tény, hogy ebben az évszázadban még sosem volt egy ennyire egyben lévő csapatunk és egy olyan keretünk, akiből tényleg ki lehet nézni a bravúrt. Talán azt jó ómennek vehetjük, hogy erre az EB-re is pótselejtezővel jutottunk ki.

Most még két felkészülési mérkőzés vár a csapatra Ciprus és Írország ellen, utána pedig elkezdődhet az éjjel, amely reméljük sokáig fog tartani! 

A cikk eredeti megjelenésének időpontja: 2021. június 3.

Kép: Twitter (MLSZ)