Jelen cikkben a sokak által kizárólag negatív történelmi jelenségről, a török hódoltságról, annak következményeiről kívánok szólni. Mint, ahogy mindennek az életben, ennek is több oldala van, úgy gondolom, a körülbelül 150 éves ittlétük sem volt hiába.

Már a történelemkönyvekből megtanulhattuk, hogy a körülbelül 150 évig tartó török uralom milyen gazdasági és kulturális következményekkel járt hazánkban. A közvélekedés a hódoltság időszakáról meglehetősen negatív tartalommal bír. De vajon tényleg olyan szörnyű körülmények között élt a magyar ennyi éven keresztül? Tényleg olyan lelketlen, barbár nép tartotta őseinket rabigában, ahogyan arról a legendák szólnak? Úgy gondolom, ezekre a kérdésekre a válasz: nem. Meg is indoklom, hogy miért.

Tekintettel arra, hogy az Oszmán Birodalom egy hatalmas, kontinenseken átívelő, több országot és nemzetet a fennhatósága alá vonó birodalom volt évszázadokon keresztül (1299-1923-ig), megkerülhetetlen volt az uralt népekkel való együttműködés a hatékonyság jegyében. Ekkora területet ennyi emberrel nem lehetett volna csak erőszakkal ilyen sok ideig fenntartani. Ehhez egy logikusan felépített államszervezetre volt szükség.

Hol és mikor létezett a Hódoltság?

A török hódoltság nem csak magát az időszakot jelzi, hanem azt a magyarországi területet, amelyet e nép uralt (a továbbiakban: Hódoltság). Ennek határai az évek során folyamatosan változtak, de a törökök birtokolták a Duna-Tisza közét, a Dunántúl nagy részét és a Tiszántúlt is, egészen a Partium térségéig, ahol a török befolyás folyamatosan ingadozott. A hódoltság időszakát több dátumhoz is kötik, mint például:

• 1521. Nándorfehérvár bevétele,
• 1526. a mohácsi csata vagy
• 1541. Buda elfoglalása

Az említett évszámok közül az utóbbit tartja a történetírás helyesnek, ugyanis ekkor alakult meg az első magyarországi, török vonatkozású közigazgatási egység, a vilajet. A török teljes kiűzése az 1718. évi pozsareváci békével fejeződött be, amikor a Temesköz és a Szerémség is felszabadult.

A közigazgatás megszervezése a Hódoltság területén

Az Oszmán Birodalom rendszere összetett volt: egyrészt alapult az iszlám jogon, azaz a saríán, másrészt pedig a szultáni jogon, amit kánunnak hívnak. Utóbbi jogrendszert alkalmazták a „hitetlenekkel” (nem iszlám vallásúakkal) szemben. Ez volt a világi vagy szultáni törvénykezés. Az egész birodalomra kiterjedő rendelkezések mellett figyelembe vették az egyes tartományok helyi szokásait, ezek alapján szervezték meg a közigazgatást, a bíráskodást és az adószedést.

A közigazgatási egységek közül a legnagyobb a vilajet volt, melynek vezetője a beglerbég. Magyarországon összesen 10 ilyen működött: Budán, Temesváron, Egerben, Boros-Jenőn, Szigetváron, Győrben, Pápán, Kanizsán, Nagyváradon és Érsekújváron. A vilajetek kisebb egységekre, szandzsákokra voltak osztva, amelyek körülbelül vármegye nagyságúak voltak. Ezek vezetői a bégek. A Hódoltság legkisebb területi egysége a nahije volt, ennek gazdasági és adóztatási szempontból volt szerepe.

A különböző területek ellátását hivatalnoki és katonai gárda látta el. Az egyes területek tanácsadó testülete a díván volt, ennek volt tagja a kádi (bíró), a müfti (egyházjogász) és a defterdár (adószedő). A díván tagjai párnákon ültek, innen származik a dívány elnevezés.

A katonai rendért a janicsárok, a szpáhik és a topcsik feleltek. A janicsárok tették ki a válogatott gyalogságot, általában elrabolt és megtérített keresztény gyerekekből álltak. Ide köthető a devsirme (gyermekadó) intézménye, bár ezt a hódoltság idején nem nagyon alkalmazták. A szpáhik alkották a lovasságot, a topcsik pedig a tüzérek voltak.

Akié a föld, azé a …?

A közvélekedéssel ellentétben, eszük ágában sem volt áttéríteni a megszállt lakosságot a muszlim hitre. Nem érte volna meg nekik, hiszen a szultán a „hitetlenek” adóztatásával tetemes bevételre tett szert. Amint azt már említettem, a törökök adóztatása igyekezett az adott térséghez idomulni. Különbség azonban, hogy az egyháznak levonandó kilenced és a robot nem szerepelt a fizetendő adónemeik között. A magyar lakosság azonban többször szenvedett az ún. kettős adóztatás rendszerétől, ami azt jelentette, hogy a Hódoltságban és a határterületeken mind a török, mind a vissza-visszatérő birtokos is adóztatta a lakosságot.

Néhány török adófajta: harádzs, dzsizje, „császár míve”. Az Oszmán Birodalom adófizető rétegét rájáknak (nyáj), azaz nem iszlám jogfosztottnak hívták.

Török építészet, de nem Törökországban: hadi, vallási, oktatási és középületek

A törökök hatalmas pusztítást vittek véghez hazánkban, amíg itt voltak. Mint ahogyan a mai ember sem az utókor számára építi a különböző felhőkarcolókat, irodaházakat, hanem a mindennapi igénybevétel a cél, úgy a törökök is a saját életvitelükhöz idomulva romboltak, illetve építettek fel különböző helyiségeket. Sajnos szinte a teljes középkori kulturális örökség a hódoltság időszakában pusztult el. Ilyen például a budai és a visegrádi reneszánsz palota vagy a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilika. Rengeteg templomot romboltak le városszerte és építettek át iszlám mintára. Három nagy kategóriára lehet felosztani a török építkezést Magyarországon: vallási, hadi és világi jellegű épületekre.

A hadi célú építészet a várak megerősítését és a védmű-rendszer kiépítését jelentette.

A megszállás eredményeképpen elég hamar megjelentek az iszlám vallás gyakorlásához elengedhetetlen épületek, tehát a dzsámik (nagyobb iszlám templom), a mecsetek (kisebb iszlám templom), a minaretek (imatorony, innen hívja a müezzin énekével a napi ötszöri imára a híveket) és a türbék (török sírhelyek). Evilja Cselebi történetíró írásai szerint Budán 24 dzsámi, 43 mecset és 10 kolostor működött. Emellett nagyon híres még a pécsi, az esztergomi és a siklósi dzsámi is. Türbék közül a leghíresebb Gül Baba türbéje Budán, illetve Idrisz Baba türbéje Pécsett. Az iszlám valláshoz kapcsolódnak a medreszék, azaz a török iskolák, ahol elsősorban teológiát és egyházjogot tanítottak. A legismertebb ilyen iskola a budai várban működött, de volt Pécsett, Egerben és Eszéken is. Ezenkívül 39 hódoltsági városban összesen 165 mekteb, azaz elemi iskola működött, ahol a betűvetést, számtani alapműveleteket, a Korán olvasását és a legfontosabb imádságokat tanították.

A törököknek nem állt szándékában a „hitetlenek” megtérítése, viszont a keresztény vallás gyakorlását vagy hátráltatták, vagy pedig jobb esetben közönnyel nézték. A lebontott keresztény templomok megmaradt köveit sokszor várak megerősítéséhez használták. A keresztényeknek azonban volt lehetőségük megváltani a templomukat. Annak a templomnak, amely török engedéllyel rendelkezett, a tornyán kereszt vagy buzogány helyett félhold állt.

A világi rendeltetésű létesítmények közé tartoznak a török fürdők. Ilyenből csak néhányat építettek Magyarországon, a leghíresebbek szintén Budán, Pécsett és Egerben találhatóak – vagy a megmaradt, felújított fürdő, amit a mai napig lehet látogatni, vagy a fürdő megmaradt romjai. Mindkettő variációt érdemes felkeresni. Budán például működő fürdő a Rudas-fürdő, Egerben pedig a Válide szultána fürdő.

Török gasztronómia: most jön a fekete leves?

Amikor azt mondjuk, hogy „most jön a fekete leves”, általában valami rossz hír közlésére asszociálunk, azonban ennek a mondásnak az eredete egy pozitív mondatból gyökerezik. A 16. század elejére a kávé az egész Közel-Keleten elterjedt, többek között Isztambulban is megnyíltak az első kávéházak. A kávé rövid időn belül eljutott a Balkánra, ezzel együtt Magyarországra is. Először kávébabot 1579-ben hozott be hazánkba egy Behrám nevű kereskedő. Ettől az időponttól kezdve Magyarországon is itták a „fekete levesként” elterjedt italt. Tehát amikor azt mondták a középkorban, hogy „most jön a fekete leves”, az azt jelentette, hogy elérkezett a kávézás ideje.

Azonban nem csak a kávét köszönhetjük a törököknek: hatásukra terjedt el a kukorica, a paprika, a padlizsán (amit törökparadicsomnak is hívunk) és a dohány használata és a rizses ételek fogyasztása is. A dió, a mandula, a szőlő és a barack termesztésének fellendülése is a hódoltság időszakához kötődik.

A törökök ezek mellett a saját italaikat is magukkal hozták. Ilyen például a sörbet, amelyet narancs-, citrom-és egyéb gyümölcslevekből készítettek, illetve a lefojtott édes must, amelyet hidegen (tursu) és forraltan is fogyasztottak. 

Ha magyarul beszélek, akkor törökül is?

Rengeteg török jövevényszónk van, amit a mai napig használunk. Ezek legfőképpen mezőgazdasággal, katonasággal és családdal kapcsolatos szavak, ugyanis a két nép ezeken a területeken kapcsolódott egymáshoz a legjobban.

Pár példa:

• papa, baba, apa, anya, iker, gyermek
• disznó, ökör, bika, kecske
• alma, árpa, bors, búza, dohány, kávé, pamut,
• eke, korbács, balta, sereg
• papucs, csuha
• csárda: csardak szóból, eredetileg katonai célú épület volt
• pajzán: ez a szó is jelentésváltozáson ment át, ugyanis eredetileg gályarabot jelölt.

Érdekesség még, hogy a magyar ábécében a törökök hatására jelent meg a dzs betű. De a török hódoltságra emlékeztet rengeteg mondóka, gyermekdal és mondás is, mint például:

• Több is veszett Mohácsnál.
• Nem hajt a török.
• Rossz szomszédság, török átok.

Összegzésképpen, a török egy hódító nép volt. Erősebbek voltak nálunk, és valakinek tetszik, valakinek nem, itt voltak őseinkkel több, mint másfél évszázadon át. Ennyi idő alatt pedig nagyon sok olyan dolgot átvettünk tőlük, amiért a 21. század magyarja csak köszönetet mondhat.

A cikk eredeti megjelenésének időpontja: 2022. június 25.

Kép: pixabay.com