A rohanó mindennapokban sokszor nem vesszük észre azokat a dolgokat, amik körbevesznek minket. A karácsony feladata az, hogy megmutassa, az év minden napján olyan jó embernek kell lenni, mint amit maga az ünnep megkíván, hiszen ez nem időszakos feladat.
Melyik másik ünnep fő üzenete az, hogy szeresd a másikat, legyél jó, figyelj oda, tedd szebbé valakinek az adott időszakot? Minden jeles alkalomnak megvan a maga jelentése, azonban kétségkívül a karácsonyé rendelkezik a legnagyobbal és legerőteljesebbel: szeresd és segítsd a másikat. Adj hálát a családodért és a barátaidért. De itt jön a kérdés: csak decemberben van erre szükség?
Szeretném leszögezni, hogy jelen cikk egy szubjektív, személyes véleményt közöl. Nem célom vele senki karácsonyhoz és magához az emberi jósághoz való hozzáállását bírálni, azonban már ha egyetlen ember gondolkodásmódját megváltoztatom, és ezáltal tudatosabb életet próbál élni, már megérte a megírása.
Az emberek karácsonyhoz való hozzáállása két táborra oszlik: az egyik az a csoport, amely tagjai imádják ezt az időszakot, már november közepe-vége felé elkezdik az ajándékok, díszek megvásárlását, karácsonyi dalokat hallgatnak és mézeskalácsot sütnek. Zárójelben megjegyezném, hogy én is ehhez a táborhoz tartozom, ebben a szellemben lettem nevelve. A másik csoport, akiket szintén meg lehet érteni azok, akik szeretnének túlesni a karácsonyon a nem kívánt családi összejövetelekkel együtt, ahol olyan emberek ülnek az asztal köré, akik máskor alig keresik egymást, és a boltokban tapasztalható tumultussal, a mérhetetlen mennyiségű pazarlással, amit ilyenkor az emberek csinálnak. Azt kell mondanom, igaz, hogy a karácsony üzenete eltolódott egy borzasztóan felszínes irányba.
Véleményem szerint ennek a fő oka a marketing uralma. Ahelyett, hogy olyan reklámok lennének túlsúlyban, amelyek hasznos dolgokra ösztönöznék a társadalmat, a hangsúlyt inkább arra fektetik, hogy fogyasztókra erőteljes nyomást gyakoroljanak: vásároljanak minél több szép játékot a kisebbeknek, vegyék meg a legújabb telefont, a karácsonyi vacsora mellé pedig a legdrágább pezsgő dukál, nem számít, hogy utána nem fog kenyérre sem telni és az újév keserűen indul. Az emberek frusztráltabbak és idegesebbek lesznek, azzal pedig, hogy ilyen szintű nyomást gyakorol rájuk több szektor (kereskedelem, média), képtelenek lesznek valójában arra koncentrálni, amiből az ünnepnek állnia kéne: hogy megálljunk egy pillanatra és hálásak legyünk azért, amink van.
A másik nyomásfajta pedig a jótékonykodás. Első látásra paradoxnak tűnik, hogy egyrészt az emberek többsége arra koncentrál, hogy mindent megvásároljon, minden a helyén legyen, alig van ideje másra, azonban ne felejtsük el, hogy eredetileg a karácsony a szeretetre való koncentrálás időszaka. Azt gondolom, az emberek eredendően jók, és megvan az igényük arra, hogy jónak is érezzék magukat, ez karácsonykor értelemszerűen felerősödik, hiszen mindenhol azzal a szlogennel találkozunk, hogy „Tegye másnak is szebbé az ünnepet!”. A rohanó hétköznapokban azonban nem figyelünk oda rá eléggé, hogy éhezők és hajléktalanok nyáron is vannak, pontosan úgy, ahogy árvák és gazdátlan állatok is. Ebben az időszakban látványosan megemelkedik a jótékonykodások száma, a jótékony események (pl.: ételosztás, ruhagyűjtés, ajándékgyűjtés), ami, hangsúlyozom: nagyon hasznos és szép dolog, és arra buzdítanék mindenkit, hogy lehetősége szerint vegyen részt a lehető legtöbb ilyen programban. Viszont nem csak ilyenkor, hanem minden adandó alkalommal, az év bármelyik időszakában. Hiszen, ha egyszer valakinek életünk végén el kell számolnunk, akár magunknak, akár másnak, az összkép fog számítani, nem pedig csak a karácsonyi tetteink. Minden nap jónak kell lenni, még akkor is, ha úgy érezzük, nincs elég erőnk hozzá. Végül mégis mindig kiderül, hogy van.
Mondanivalómat a lehető legjobban Szabó Magda soraival tudnám érzékeltetni:
„Emlékezz mindenre, aminek örültél, ami jó volt, emlékezz arra, amit érted tettek, a nehéz órákra, amelyek szerencsésen elmúltak, és azokra, akik segítettek abban, hogy elmúljanak. Emlékezz arra, hogy segíteni kell azokon, akik rászorulnak. Emlékezz arra, hogy önzetlen légy, fáradhatatlan, becsületes, igazmondó és önfeláldozó. Felejtsd el, ha félsz! Felejtsd el, ha gonosz indulataid vannak! Emlékezz arra, hogy mi a jó, és sose felejtsd el, hogy csak jót szabad tenned, ártanod soha.”
Összegzésképpen tehát a karácsony legyen egy olyan alkalom, amikor megállunk kicsit és visszanézünk az eltelt évünkre, nem pedig egy olyan ünnep, amit túlélünk és be akarjuk pótolni az egész évben elmulasztott kötelességeinket. Így lesz értelme a karácsonyi csodának: ha nem felejtjük el, hogy tavasszal, nyáron és ősszel is létezik.
A cikk eredeti megjelenésének időpontja: 2020. december 23.
Kép: pixabay.com
