Varga Ádám, a Pesti TV és a The Fair Right YouTube-csatorna szerkesztője szerint addig nem lehet megalapozott véleményed a világról, ameddig a mindennél fontosabb kérdésekre nem adsz neki választ kamera előtt.

A hamarosan megszűnő Pesti TV egyik szerkesztője a saját YouTube-csatornáján tette közzé nemrég az alábbi videót, amelyben az Astorián kérdez ELTE-BTK-s hallgatókat. 

Ha nincs 10 perced, akkor röviden a videó lényege: a videó elején Varga Ádám mérhetetlenül gúnyosan nevezi az Eötvös Loránd Tudományegyetemet „Magyarország egyik legnevesebb és leghíresebb egyetemének”, amelyhez hozzáteszi: „amely csak úgy ontja magából a jobbnál jobb szakembereket”, kifejezve cinizmusával a sajnos nem csak általa osztott véleményt: az ELTE hallgatói a budapesti, zárt, körúton belüli világukban élve, humántudományokat tanulva mit sem tudnak a való világ eseményeiről. 

Ennek alátámasztásául fel is teszi az élet nagy kérdéseit. Olyanokat, mint hogy „Milyen állat a házisertés?” vagy, hogy „Milyen színűt tojik a tyúk?”. De felmerül az is, hogy „Ha 10km/h-val futsz, mennyi idő alatt teszel meg 10 km-t?”, „Nevezd meg a 7 kontinenst!” illetve, hogy „Merre folyik a Duna?”. A kérdései között akadnak a celeb-, illetve a trashvilággal kapcsolatban is kérdések, a kérdező azon hipotézisének alátámasztását segítendő, hogy az ilyen témákkal ellenben biztosan képben lesznek az egyetemisták. 

A videó csattanója az utolsó feladat, ami arra vonatkozik, hogy egy vaktérképen meg kell mutatniuk a válaszadóknak, hol van Ukrajna. 

Akkor vegyük sorra, mi a probléma ezzel a videóval és mi a probléma az egyetemistákhoz való cinikus hozzáállásával. 

A videó koncepciójának fő állítása arra épül, hogy az utoljára a földrajzdolgozat mentőkérdéseként számon kért, valójában az élethez és az abban való eligazodáshoz nem szükséges és így hamar elkopó tudás, továbbá a mindennapi falusi élet dolgaiban való eligazodási képesség előfeltétele az ország és a világ történéseinek megértésének és azokkal kapcsolatban érdemi, releváns következtetések levonásának. A videó üzenete az próbál lenni, hogy ha nem tudod pontosan, milyen színű a tojás, illetve nem tudsz válaszolni arra, hogy milyen állat a házisertés, akkor a politikáról se legyen véleményed, vagy ha van is, az nem sokat ér. 

Varga Ádám a „belpesti buborékot” nézte ki zsákmányául, csakhogy mellélőtt. 

Távol álljon tőlem, hogy ezt a közeget védelmezzem: se nem tartozom ebbe a „klub"-ba, se nem az én dolgom megvédeni őket. Ugyanakkor kénytelen vagyok felhívni arra a figyelmet, hogy Varga Ádám szem elől téveszti azt az alapvető tényt, hogy más pályán mozog az a tudás, ami egy tanórai felelethez szükséges, és máson az, ami a világpolitikai események feldolgozásához kell. Súlyos tévedés, hogy nem ismeri fel és nem cizellálja, hogy másfajta tudás a kettő, így összehasonlításuk és a politikai tájékozottság mérceként állítása egyiknek a másik tévút, aminek semmi, de semmi értelme nincsen. 

Miért számít az, hogy kamera előtt (kényelmetlen, váratlan és stresszes helyzetben) tud-e valaki helyesen válaszolni egy általános műveltséginek látszó, valójában nem túl releváns kérdésre? Mit mér ez? Miért van közéleti relevanciája a feltett kérdéseknek? Sajnos ezt táplálja belénk az oktatási rendszerünk: akkor vagy „okos” és „tájékozott”, ha kapásból tudsz olyan kérdésekre válaszolni fejből, amit az internet tőled amúgy is sokkal gyorsabban és pontosabban meg tud válaszolni. Épp ez a probléma: az oktatási rendszer adatokat magoltat a diákokkal, ahelyett, hogy mondjuk összefüggések elemzését vagy bármilyen más, valóban hasznos és fontos készséget tanítana, gyakoroltatna. 

Azt nem vonom kétségbe, hogy egy plusz szempontot adott esetben hozzáadhat a politikai éleslátásához egy embernek, ha a fentiekkel tisztában van. De emellett azt is gondolom, hogy egyrészt ezen szempont soha nem lehet kizárólagos, azaz amennyiben valaki mégsem 100%-osan rendelkezik ezen információkkal, még teljesen pontos, lényeglátó képet alakíthat ki magában a politikáról. Másrészt pedig a videóban számonkért tudás a globalizált és továbbra is globalizálódó világban - sajnos vagy nem sajnos, ez politikai értékítélet függvénye - egyre kevesebb jelentőséggel bír, pontosabban egyre kevesebb embert érint. Ezzel párhuzamosan pedig egyre nő azok száma, akiket már más kihívások érnek, így az azok megoldásához szükséges tudás birtokába kerülnek. Csakúgy, ahogy a fenti megkülönböztetés esetében, a tudás ebbéli - a fentitől eltérő - distinkciója esetében is hiba nem észrevenni a különbözőséget. 

Nemcsak az oktatásról alkotott elképzelése ódivatú a citált videónak, hanem a munkával kapcsolatos gondolatisága is. „Van egy lényegadó sajátossága minden közösségnek, társadalomnak: kell hozzá mindenki. Kell hozzá minden egyes ember, gondoljon bármit a világról” – írtam nem egészen 2 évvel ezelőtt. Ahogy egy pék, egy könyvelő, egy autószerelő, egy orvos vagy egy informatikus, úgy hasznos és fontos munkát végezhet egy humánértelmiségi is. 

Véleményem szerint itt az ideje szakítani azzal a gondolattal, hogy csak az értékes tagja a társadalomnak, aki kézzel fogható munkát végez és az előállított hozzáadott-értékű munkája révén pörgeti a GDP-t. Mérhetetlenül fontosak ők is és a munkájuk is, ez kétségtelen. De, ahogy minden szakmát űzőt, úgy a humánágazatokban, az értelmiségi munkát végzőket is felelőtlen hozzáállás lebecsülni. Egy modern társadalomban kell, hogy legyen helyük (azaz munkahelyük és hozzá tartozó tisztes fizetés) azoknak, akik értenek a kulturális antropológiához, a magyar és a világirodalomhoz, a szociológiához, az oktatáshoz vagy az anglisztikához. A sort hosszan lehetne folytatni. 

A videó csattanója az, amikor meg kell mutatni, hol van Ukrajna a térképen. Ebbe a kérdésbe tulajdonképpen bármi beilleszthető, hiszen a kérdés feltétele egyáltalán nem az őszinte érdeklődésnek szól, helyette csupán azt szolgálja, hogy egy aktuális közéleti, társadalmi, politikai, gazdasági kérdés kapcsán bemutassa: ennyit ér az ELTÉ-s diákok szava, hiszen nem tudnak semmit. Bukott diákok. 

Egyértelmű tehát, hogy nem őszinte szándékok vezették a videó készítőjét, sokkal inkább egy politikai narratívába (nem tudnak semmit az élet valódi dolgairól, nem is csoda, hogy nem kormánypártiak) próbálja behelyezni az ELTÉ-s hallgatókat. Nem is beszélve most arról a jelenségről, ami az ilyen jellegű videóknál megfigyelhető, jelesül, hogy ezeknek a kérdések egy része inkább beugratási szándékkal van feltéve, az egyértelműsége és az aktuálisan válaszoló alany zavartsága miatt mégis belezavarodik (gondoljunk csak a híres arab számos utca emberés videóra vagy a tudta-e, hogy a szilveszter idén péntek tizenharmadikára esik? videóra). 

A videó a The Fair Right YouTube-csatorna követőinél (többségében) elérte a kívánt hatást, hogy csak pár kommentet szemlézzek: „Hát most nagyfokú szekunder szégyenem lett, és ők lesznek a jövő »értelmisége«. Egy biztos, életképtelenek.” vagy: „Ők a jövő, szomorú, nagyon szomorú jövő…”, de van, aki csak ennyit írt: „Muciológiusok”. 

Azért tartom fontosnak felemelni a szavam, mert nemcsak egy-két esetről, hanem egy jelenségről van szó, ami az utóbbi pár évben korábban sohasem látott méreteket öltött. Jól emlékszem, pár évvel ezelőtt volt egy olyan időszak, amikor nem telt úgy el hét, hogy ne jelent volna meg egy kormányközeli portálon valamilyen pocskondiázó cikk egy-egy ELTÉ-s tanárról és ezen belül ELTE-ÁJK-s oktatókról (jelen cikk szerzője az ELTE Jogi Karának hallgatója). De az is előfordult, hogy egy mozaikos videó forgatásán, amikor egy nő megtudta, hogy egyetemisták vagyunk (többen voltunk jelen) és én az ELTÉ-n tanulok, undorral elfordulva odavetette nekünk, hogy „moslékosok”. 

Ezen jelenség kapcsán lehet megemlíteni az SZFE esetében látottakat is, ami szintén beleillik abba a narratívába, aminek az építése néhány évvel ezelőtt kezdődött el: az egyetemisták között arányaiban kevesebb a kormánypárti, mint a társadalom többi csoportjában, ezért – a kormánypárti magyarázat szerint – vagy átmossák az agyukat a felsőoktatásban, vagy eleve nem is értenek semmihez, tudatlanok. Ennek a tudatosan épített jelenségnek az egyik manifesztációja Varga Ádám videója is. 

Már csak személyes tapasztalatom és családi érintettségem okán is, fontosnak tartom megemlíteni, hogy a falusi, tanyasi élet és az ahhoz kötődő tudás, tapasztalat sok tiszteletet érdemel, amely tudással rendelkező embereknek az egész társadalom hálás lehet. Aki ezeket a dolgokat tiszteletlenül használja, az valójában Varga Ádám, hiszen ő az, aki pajzsként maga előtt tartja a házisertéseket és a tyúkokat, amikor az Astoriára megy forgatni. Azt a sztereotípiát akarja meglovagolni, miszerint, aki az Astorián (ráadásul ELTÉ-sként!) jár-kel, az bizony nem sokat tud a vidéki élet szépségeiről. Megnyugtatok mindenkit: sztereotípia ez csupán, jómagam is számos olyan egyetemistával találkoztam, akik bizony remekül megállják a helyüket bármelyik idényi munkánál, sőt egy disznóvágáson is, ahogy a vidéki élet egyéb és ettől jóval színesebb repertoárján is vígan eligazodnak. 

Felvethető, hogy nem szabad ennyire komolyan venni ezt a videót, ami részint igaz is persze, mert egyfelől ez egy trollkodás, másfelől meg nem ez a videó határoz meg semmit. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a jelenségre érdemes és kötelességem is reagálni, nemcsak mint ELTÉ-s, nemcsak mint egyetemista, hanem mint egyszerű állampolgára az országnak. 

Ugyanis meggyőződésem, hogy – ahogy azt fentebb kifejtettem – mindenki része az egésznek, foglalkozzon bármilyen értelmes munkakörben. Természetes, hogy ki-ki más és más területen, más és más viszonyrendszerben, de hozzáad valamit ahhoz, amit úgy hívunk, hogy haza. Nemcsak az emberi létnek ad értelmet és hasznos időtöltést az, hogy minden állampolgárnak van munkája, foglalkozása, szakmája, esetleg hivatása, hanem az ország egészének is. Nem beszélve arról, hogy mi, mint állampolgárok közössége, a társadalom, egymásra is vagyunk utalva, hiszen nem célszerű egyenként mindannyiunknak ellátni az életben maradáshoz és sok egyéb dologhoz szükséges teendőket, hanem megosztjuk egymás között a feladatokat. További társadalom- és államelméleti fejtegetésekbe nem bocsátkozva: más-más területen, de ugyanúgy szüksége van az országnak jó társadalomtudósokra, jó szakemberekre és jó mesteremberekre. Senki munkáját, tudását nem szabad lebecsülni, hiszen ezek az emberi erőforrások működtetik és viszik előre az országot. Ezért öngól Varga Ádám videója.

A cikk eredeti megjelenésének időpontja: 2022. május 27.

Kép: demokrata.hu