Nem akármilyen hír rázta meg a hazai politikai nyilvánosságot 2022. június 21-én. Pedig semmi meglepő nem történt.

A Mozaik Kör kitűnő érzékkel időzítette éppen erre az időszakra a különböző történelmi eseményeket feldolgozó tematikus hónapját. Ez az a dicsőséges időszak ugyanis a magyar politikatörténetben, amikor egy törvényjavaslatnak és egy Alaptörvény-módosítási javaslatnak hála a szemünk előtt elevenedik meg, éled valósággal újjá a történelem egy szelete. Ám mielőtt ennek akárki, akármilyen extravagáns jelleget tulajdonítana, szeretném felhívni a figyelmet három szempontra. Már csak azért is, mert ahogy a tematikus hónapunkat megnyitó képen szereplő idézet is tartja: a sorok között kell olvasni.

1) Egyáltalán nem új

2010 óta, immár tizenkét éve van teljhatalma a Fidesznek Magyarországon. Azt és úgy tehetnek meg, amit és ahogy csak szeretnének. Ha arra van szükség, pár óra leforgása alatt törvényt hoznak, vagy ha erre épp nincs szükség, inkább rendeleti úton szabályoznak. Ha arra van szükség, Orbán boldog karácsonyt kíván a Tisztelt Házban egy ellenzéki képviselő kérdésére, amit a mögötte ülő bátrak hevesen megtapsolnak, egy ellenzéki pártot 600 millió forintos bírsággal sújtanak, ha túl erősnek ítélik meg, vagy ha arra van szükség, Orbán beköltözik a Karmelita Kolostorba. Ezek után bárki számára újdonságnak számít, hogy a kormánymegbízottakból főispánok lesznek? Vagy hogy a megyék mostantól vármegyék? Arról már nem is beszélve, hogy ha arra van szükség, az önkormányzati választásokat az Európai Parlamenti választásokkal egyidejűleg tartják meg, így ellehetetlenítve gyakorlatilag ez utóbbi választáson az egyébként már tervezgetett külön-külön indulását az ellenzéki pártoknak.

2) Egyenes következménye az előző garnitúrának

Gyurcsány Ferenc és a körülötte lévő garnitúra szétverte a harmadik magyar köztársaságot – csoda, ha a romjain főispánok és vármegyék állnak? Nyilvánvaló módon nem, sokkal inkább egyenes következménye. A Nemzeti Együttműködés Rendszerének első számú alapítója az a Gyurcsány Ferenc, akinek – vérlázító módon – valószínűleg egy cseppnyi bűntudata sincs jelenleg emiatt sem, ahogy az elmúlt tizenkét évben, illetve az azt megelőző években egyetlen más dolog miatt sem. Sőt, a helyzet sajnos ennél sokkal kiábrándítóbb, hiszen a Demokratikus Koalíció elnöke még mindig nem mondott le arról, hogy egyszer „újra demokratikussá tegye Magyarországot”.

3) Jelentéktelen

Az egészben pedig az a legszebb, hogy igazából nincs is jelentősége annak, hogy mire milyen címkét aggatnak. Nem az elnevezése által válik valami ugyanis nemzetivé, ahogy a magyarok összetartozás-tudata sem ezáltal lesz erősebb. Ezért nem állja meg a helyét Kocsis Máté indokolása azt illetően, hogy miért hasznos, ha főispán a kormánymegbízott és vármegye a megye. A valódi indok ugyanakkor amúgy sem ez. Csak azt nyilván mégsem mondhatta a Fidesz frakcióvezetője, hogy ez az egész egy figyelemelterelés a gazdasági helyzetről, aminek érdekében most bedobtak egy gumicsontot, amin jól össze lehet veszni. Ez a viadal jórészt a Telex népe (korábban: Index népe), akinek az ellenzék politizál, valamint Bohár Dániel követői között zajlik, és ez az öldöklő viadal az, ami két vállra fekteti a politikai nyilvánosságot Magyarországon.

Már csak egy kérdés maradt hátra: a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom társvezetői, Barcsa-Turner Gábor és Zagyva György Gyula vajon milyen arcot vágtak, amikor meghallották, hogy Magyarországon újra vármegyék lesznek?

A cikk eredeti megjelenésének időpontja: 2022 június 22.

Kép: Orbán Viktor Facebook-oldala