A művi terhességmegszakítás rendkívül érzékeny téma. Nem véletlenül keltett közfelháborodást a szeptember 15-én hatályba lépett, az abortusz szabályozásán változtató rendelet. Jelen cikkben e rendelettel, ennek céljával kapcsolatos véleményemet fejtem ki.

Min változtattak?

A magzati élet védelméről szóló LXXIX. törvény végrehajtási rendeletének 4. számú melléklete (a terhesség megszakításához szükséges kérőlap 2. pontja) módosult úgy, hogy az abortusz akkor végezhető el, ha „a bemutatott orvosi lelet rögzíti, hogy az állapotos nő számára az egészségügyi szolgáltató a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt egyértelműen azonosítható módon bemutatta”.

A rendelet szövege ugyan nem határozza meg, hogy a szóban forgó bemutatásnak miből is kell pontosan állnia, ennek ellenére hatalmas médiavisszhangot kapott. Sokak értelmezése szerint ugyanis a magzati életfunkciók működésére utaló tényező bemutatásának egyetlen módja a szívhang meghallgattatása az állapotos nővel. A rendelet azonban nagyobb teret ad az orvosoknak, tőlük függ, hogyan értelmezik azt. Mindemellett a végrehajtás betartását ellenőrizni kvázi lehetetlen, így, ha valamelyik szakember úgy dönt, hogy lazábban veszi az előírtakat, az semmiféle következménnyel nem fog járni. Ennek fényében egyértelmű, hogy a rendelet nem fogja elérni a kívánt hatást. Akármi is legyen az.

Az eddigi procedúra

Magyarország a statisztikák szerint még így is a liberálisabb országok közé tartozik a terhességmegszakítás terén. Az 1992. évi, a magzati élet védelméről szóló LXXIX. törvény értelmében a terhesség a 12. hétig szakítható meg abban az esetben, ha

• a terhes nő egészségét súlyosan veszélyezteti;
• a magzat valószínűleg súlyos fogyatékosságban vagy egyéb károsodásban szenved;
• bűncselekmény (szexuális erőszak) következménye, valamint
• a terhes nő súlyos válsághelyzetben van.

Azt viszont, hogy mi számít súlyos válsághelyzetnek, kizárólag a nő dönti el, abba a családvédelmi szolgálat nem szólhat bele, az okok indokoltságát nem ellenőrzik. Ez alapján tehát a gyakorlatban súlyos válsághelyzetnek több dolog tekinthető.

Hasznos a társadalom számára, vagy rombolja azt?

Úgy gondolom, ez a rendelet több sebből vérzik. Egyrészt, a döntéshozók által megnevezett célok, mint a terhes nő megfelelő tájékoztatása és az abortuszok számának visszaszorítása, a végrehajtással nem fog megvalósulni. Másrészt, egyáltalán nem kezeli rugalmasan a különböző terhességeket, így például nem kerülnek megkülönböztetésre a szexuális erőszak által teherbe esett nők, sem az egyedülállók, még a kiskorúak sem.

Ahogyan a cikkem elején írom, a terhességmegszakítás nagyon kényes téma. Rengeteg egészségügyi és mentális kockázattal jár. Senki sem jókedvéből megy el az orvoshoz, hogy egy jó hosszú és megterhelő procedúra után eltávolítsák a méhéből azt a magzatot, amely a gyermeke lehetett volna. Az élet védelmének szentségébe beletartozik az az élet is, amit az anyaméhen kívül él a megszületett gyermek. Az élet védelmének körébe tartozik, hogy szerető családban nőjön fel. Hogy egy lelkileg érett anya nevelje fel. Hogy egészségesen élhessen. Hogy legyen mit ennie. Hogy legyen hol laknia. Hogy megfelelő oktatásban részesüljön.

Az a nő, aki egy ilyen döntést meghozott, nem fog meghátrálni akkor sem, hogyha meghallgatja a szívhangot. Traumatizálva, megalázva, esetleg bűntudattal, de ugyanúgy meg fogja tenni. A rendeletnek pedig a megnevezett célok helyett az lesz az egyetlen hatása, hogy az ország nem a liberalizmus és az elfogadás irányába fog haladni, hanem a megkülönböztetés és megfélemlítés irányába.

A reprodukcióhoz való joghoz tartozik az abortusz választásának a szabadsága. Az élet védelméhez tartozik az is, hogyha a körülmények úgy diktálnak, akkor még időben meg lehet hozni egy ilyen döntést. Ezzel nemcsak a magzat, de az anya és az esetlegesen körülötte lévők életét is védve. Az abortusz méltóságát vágták el azzal, hogy a döntés meghozatalára jogosultat lelkileg befolyásolni akarják.

Szerintem az egyik legnagyobb probléma az, hogy Magyarországon az abortusz tabutéma. Ugyanúgy, mint ahogyan a szex és a nemi erőszak is. Mintha nem beszélnénk róla, elzárkóznánk előle, akkor ezek a jelenségek megszűnnének létezni. Pedig az élet részei, ahogy a hibák is azok. A problémákat pedig megoldani kell, egymást segítve, nem pedig még jobban megalázni egy egyébként is nehéz helyzetben lévő embert.

Másrészt pedig, a saját test feletti rendelkezés joga, kizárásos alapon a nőt illeti meg. Övé a végső szó. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az ellenkező nemet ki kell zárni a diskurzusból. A férfiaknak, habár nekik nincs méhük, szintén lehet kiforrott és objektív véleménye arról, ami történik. Nem célravezető ebben a helyzetben (sem) genderkérdést csinálni egy olyan ügyből, amelyhez mindkét félnek köze van. Ennek a másik oldala az, hogy a rendelet csak a nő számára irányzott bemutatást írja elő, pedig nem egyedül ő felelős a kialakult helyzetért. A rendelet manipulatív volta itt is megmutatkozik: a „gyengébbik” nem befolyásolását irányozza.

Hogyan lehetne ténylegesen csökkenteni az abortuszok számát?

A hatékony életvédelem a prevencióval kezdődik. A tabusítás ellen való fellépés, az iskolákban történő szexuális felvilágosítás szakemberek közreműködésével jelentős változásokat eredményezne. Ezáltal jobban a köztudatba kerülne a védekezés fontossága, a nem kívánt terhességek megelőzése. A megfizethető fogamzásgátló eszközök elérhetővé tételével az alsó- és középosztálybeli emberek is könnyen hozzájuthatnának az óvszerekhez, tablettákhoz, spirálokhoz. Egy másik opció lehet a nyugat-európai mintára kihelyezett óvszerautomaták elhelyezése.

E rendelet a terhességmegszakítás problémájára nem jelent hatékony megoldást. A nem kívánt terhességeket régen is megszakították különböző módokon, az ember leleményességében pedig nem változott. Egyedül a korszerű szexuális edukáció és a fogamzásgátlás népszerűsítése segítené elő a számok csökkenését.

Nem gondolom elegánsnak, hogy amikor a szomszédunkban háború zajlik, országunknak egy súlyos gazdasági és energiaválsággal kell szembenéznie, az oktatásügy és az egészségügy amúgy is fejlesztésre szorul, olyan dolgokkal foglalkoznak a döntéshozók, amelyekkel a társadalmunk jelentős részének okozna lelki sebeket. A társadalmi párbeszéd sokkal emberibb lenne.

Kép: pixabay.com